Gizmó pár napja rákapott séta közben a cellux evésre, annak ellenére, hogy táp és zöldség, illetve széna is rendelkezésére áll. Eddig ha rászóltam, akkor azonnal abba hagyta a rágást és elszaladt.
Biztos sejtette, hogy rosszat csinált és nem akart "kikapni". Sosem bántottam és most sem tettem. De érezhette, hogy most rosszat csinált és talán túl erényesen is szóltam rá. Szóval eddig elég volt rászólni, de ma Gizmó rájött, hogy a hang úgy sem fogja bántani és akárhányszor nem néztem oda, mindig elkezdte rágni a celluxot, ami azért van az ágy lábánál, hogy odafogja a furnérlemezt, ami megakadályozza, hogy bejussanak az ágy alá. Ha ezt elrágja, akkor bejut az ágy alá, ahonnan nem lehet kiszedni, ráadásul nem is egészséges ha celluxot eszik.
Egész nap kint voltam, szaladgálhattak, játszhattak, kaptak sok-sok simit és kényeztetést. De a nap végére azért meguntam már, hogy Gizmó többet foglalkozik a celluxxal, mint más egyéb dologgal.
Ezért egyszerűen, szó nélkül felkaptam Gizmót a földről és visszatettem a helyére. Nem kapott simit, nem volt ejnye- bejnye, nem fogtam meg erősen, nem bántottam, de eléggé meg volt szeppenve és nem értette, hogy akkor most mi van. Hogy került ő most a helyére?! Csak állt és nézett rám. Gondoltam pár perc után visszateszem majd a földre, ha visítani kezd. Nem fog tanulni az esetből, ezt sejtettem, csak egy kis pihenőt akartam neki, ki akartam zökkenteni a monoton cellux rágásból.
E helyett durcásan túrni kezdte a takarót, húzogatta jobbra-balra, majd lefeküdt aludni.
Hatkor tettem a helyére és már lassan fél órája alszik.
Kis durcásom kipiheni az egész napos sétát......
Lassan Picúr is visszakerül a helyére és megkapják a vacsit.......holnap új nap kezdődik.....talán ő sem lesz ennyire hisztis.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése