Közös éjszaka

Bizony együtt töltötték tegnap az egész napot. Reggel ketrecben, délután pedig a szobában lehettek együtt. Nagyon jól elvoltak. Örültek egymásnak, folyton szaladgáltak, magyaráztak.

Első közös nap

Délelőtt az elkerített szobában szaladgálhattak.
Egészen jól elvoltak. Nem bántották egymást. Volt nagy kergetőzés, vinnyogtak. De jól elvoltak. A Picúr folyamatosan követi Gizmót. Mindig játszani akar. Délre már úgy tűnt, hogy Gizmó elfáradt. De Picúr még bírta és játszani akart. A pihenés érdekében viszont be kellett tennem mindkettőt Gizmó ketrecébe. Ahol volt még egy kis kergetőzés. Aztán pihentek egy nagyot. És nyugodtan játszottak estig. Egymást kergetik szinte egész nap, de nem durvák, nem agresszívak. Jól elszórakoztak eddig.
Estére viszont külön tettem őket.
Volt nagy panaszkodás. De hamar megnyugodtak és jöhetett a vacsora. Nem sokat ettek, Picúr folyamatosan Gizmót kereste.
De nem tölthették még együtt az estét. Talán majd holnap már leszek olyan bátor, hogy estére is együtt hagyjam őket.

A nagy találkozás

Egy hete van velünk Picúr és minden a legnagyobb rendben zajlott eddig. Az első napokban nyugodt, csendes malacka volt. Nem is lehetett a hangját hallani. Az elmúlt pár napban viszont rendeződtek a dolgot és már jelezte, ha éhes volt és enni kért. A simogatástól sem húzódott el. Bár okos malacka és megjegyezte, hogy én vagyok az, aki kiveszi. Ezért amikor benyúlok hozzá, akkor először elszalad. Mert nem szereti, ha kiveszem. De a simit nagyon szereti. Azzal sem szokott baja lenni, hogy ha az ölemben van és simogatom. 

Picúr ötödik teljes napja...

Picúr negyedik teljes napja....

Vasárnapra terveztük a nagy találkozást. De Gizmó és Picúr annyira izgatott volt ma, hogy úgy döntöttünk egy kisebb találkozóra megszervezzük őket. Ketten fogtuk a két malacot. Az én kezemben volt Picúr, anya kezében pedig Gizmó. A nagyobb malacot jobban kézben tudja tartani. Én pedig tudom, hogy a kicsit mennyire erősen lehet megfogni, ha szükséges. Hamar megtalálták egymást. 

Gizmó néhányszor jelzés szerűen megharapdálta Picúr lábát. Aki erre hangosan reagált. Akkor anya kicsit visszahúzta. Nem akartuk, hogy bántsa a kicsit. 

Egy darabig elvoltak így. Aztán Gizmó az ölembe akart jönni, Picúr pedig befurakodott anya ölébe. Így megtörtént a helycserés támadás. Gizmó az én ruhámat szagolgatta. Picúr pedig anya ölében "dünnyögött". 

Nagyon édesek voltak. Aztán Gizmó kicsit megnyugodott. Elkezdhettük  mindkettőt simogatni. Egyre nyugodtabbak lettek. Végül Picúr rátette a fejét Gizmóra és így pihentek pár percig. 

Imádom őket. Annyira szépek voltak így együtt. Remélem, hogy a vasárnapi nagy találkozó jól fog sikerülni. Azon vagyok/vagyunk, hogy minél könnyebb legyen a nagy találkozás. Ha fokozatosan szoktatjuk  őket össze, remélhetőleg jobban fog sikerülni a vasárnapi nap. Szerintem én jobban izgulok a vasárnap miatt, mint ők. 

Picúr harmadik teljes napja

Reggel menetrend szerűen kiengedtem Gizmót sétálni a szobába. Azonnal keresni kezdte Picúrt. Aki hallatta is a hangját. Aztán hamar a földön találta magát a ketrecben. Édesek voltak, mert azonnal egymás társaságát keresték, olyan volt, mintha puszilkodtak volna. Aztán Picúr még egy kicsit pihent, közben Gizmó próbálta elérni őt. Így nem sokat tudott aludni. Gizmó ma már kevesebbszer járta körbe Picúr ketrecét. Volt már a konyhában is sétálni. Imád ott lenni. Meg is dicsértem nagyon, hogy ilyen ügyes volt és kijött egy kicsit a szobából. Kapott sok-sok simít. Gyorsan visszarohant. Ami számomra azt jelentette, hogy képes Picúrtól távol is a megszokott módon viselkedni, úgy ahogy régen. Szóval hamarosan helyre kerülnek a dolgok. Legalábbis remélem.

Délben pedig kivettem Picúrt, kicsit simogattam, közben pedig Gizmó jobban meg akarta nézni a kicsit. Aki tűrte a dolgot. Gizmó kicsit meghúzta Picúr szőrét. Egy kevés szőr Gizmó szájában maradt. Gyorsan véget vetettem a közvetlen ismerkedésnek. Még mielőtt Picúrnak baja esik. Bár nem szólt semmit Picúrka, én nem örültem annak, hogy Gizmó így közeledett hozzá.

Számomra még újdonság, hogy két malac van a lakásban. Eddig mindig egyedül volt az aktuális malacka. De most úgy éreztem, hogy megérettem arra, hogy két malacot tartsak. Persze segítségem is akad. Úgy egyeztünk meg, hogy öcsivel ketten fogjuk őket gondozni. Ő egyenlőre még jobban ragaszkodik Gizmóhoz. Amíg nem lesz szelídebb Picúrka, addig inkább csak én veszem naponta egyszer kézbe. De öcsi nagyon lelkes és sokszor kijön, hogy megsimogassa a malackákat. Az etetésben és takarításban is segít.

Holnap még jobban próbálkozunk az ismerkedéssel. És reménykedünk abban, hogy vasárnap már össze lehet őket engedni. Addig azonban vagy csak ketrecen keresztül érintkeznek, vagy úgy, hogy Picúr a kezemben van. Aztán vasárnap jöhet a nagy találkozás, amikor egy elkerített részen a két malacka végre jobban is érintkezhet, megismerheti egymást. Aztán majd eldől, hogy mennyire szeretik egymást és lehet-e őket együtt tartani.  

Második teljes nap itthon...

A mai nap mindenki számára tartogatott izgalmakat. Ugyanúgy kivettem Gizmót a lakásából, ahogy tegnap. Picúr ma is a földön volt a ketrecben. Gizmó teljesen izgatott volt, hogy nem fér hozzá a kicsihez. Körbe- körbe keringett a Picúr ketrece körül. Ma ki sem ment a szobából. Pedig szeret a konyhában is sétálgatni. Szóval alapvetően csendes volt a nap. Amikor Gizmó kurrogott, akkor néha Picúr is. Jó volt látni, hogy keresik egymás társaságát. Picúr többször is felállt a ketrecben és próbált közeledni Gizmó felé. Gizmó szagolgatta a kicsi fenekét.

Kicsit később, délben Zoli öcsi segítségét kértem. Ő fogta meg Gizmót a kezében, én pedig Picúrt. Gondoltam, hogy így esetleg jobban hozzáférnek egymáshoz. De nem a tengerimalacok nem így gondolták. Jelzés képpen Gizmó megharapta Picúr orrszőrét. De természetesen nem esett be a kicsinek. Aztán Picúr el is bújt az oldalamhoz. Szóval nem stresszeltem tovább a kicsit. Gizmót letettük a földre sétálni. Picúr pedig a kezemből ette az ölemben a salátát. Aztán visszakerült a helyére. Utána már csak távolságtartón figyelték egymást. Már mind a ketten elfáradtam gondolom én. Hosszú volt a délelőtt. Aztán jött egy kis ebéd.

Majd felhívtam az állatorvost, hogy megkérdezzem, hogy mennyibe kerül a tengerimalacok nemének megállapítása. Azt monda, hogy három ezek forint. Majd azt mondta, hogy ha ellenkező neműek, akkor a fiút javasolja ivartalaníttatni. Ezen elég erősen elgondolkodtam, úgy hírtelenjében. Hiszen nem akarunk kicsiket. Főleg akkor nem, ha Picúr még ilyen fiatal és veszélyes számára a terhesség és az ellés. Megijedtem és bármire képes lettem volna akkor azonnal. Szégyenszemre még arra is, hogy ivartalaníttassam a fiút. Bármelyik is lett volna az. De szerencsére anya nem esett kétségbe, a józanság határán volt és azt javasolta, hogy inkább vigyem el a kereskedésbe a malacokat és kérdeztessem meg, hogy melyik milyen nemű.

Nagyon féltem, hogy esetleg Gizmó tényleg fiú és nem lehet majd együtt tartani Picúrral. De szerencsére a dolog, ivartalanítás nélkül is megoldódott. Visszavittem öcsivel a kereskedésbe a két malacot, és kértem az eladót, hogy segítsen eldönteni, hogy mi a helyzet a nemet illetően. Kiderítettem, hogy Gizmó fiú, de nem képes szaporodásra, mert impotens. Kicsi a fütyköse, vagyis alig fejlődött ki, ami miatt elméletileg nem képes kicsiket csinálni. Ennek én mérhetetlenül örültem. Bár öcsi nem, akié Gizmó. Ő szerette volna, ha fiú lett volna és ráadásul még képes is lett volna kicsi gyerekeket gyártani. Mert ő majd később szeretne kicsi malacokat. Nagyon sajnálom Gizmót és Zoli öcsit is. De nekik így lesz a legjobb. Gizmónak viszont jó lesz, mert így nem kell egy fiúval együtt élnie, akivel mindig meg kell harcolnia a rangsorért és kicsi babákat sem kell folyton gyártania. Öcsit viszont tényleg sajnálom. De lesz még malaca és lesznek még kicsi malackái. Most a legfontosabb, hogy ellenkező neműek, tehát a rangsoron nem vesznek össze. Viszont kicsiket sem tudnak csinálni az eladó szerint.

Sajnos nincs annyi pénzem, hogy feleslegesen elvigyem mind a kettőt orvoshoz, csak azért, hogy kiderüljön, hogy milyen neműek. Ha az eladó szerint Gizmó impotens fiú, Picúr pedig egészséges kislány, akkor én hiszek neki.

És tényleg csak reménykedni tudok abban, hogy nem fognak kicsi malacokat gyártani. Ha mégis, akkor bajban vagyunk. Nem szeretném, ha kicsi malackákat csinálnának és ettől Picúr beteg lenne. Mert a korai szaporodás, párosodás egészségtelen a kislány malac számára.

Szeretem mind a kettőt és hírtelen ötlet volt csak, hogy ivartalaníttatom a fiút. Imádom őket és hülye voltam, hogy ilyen gondolatok jutottak eszembe. Én csak jót szerettem volna nekik. Első sorban Gizmónak. Hiszen ő a mi első tengerimalacunk hosszú évek óta és nagyon ragaszkodunk hozzá. Soha többet nem veszem a fejembe az ilyen hülye gondolatokat. Nem is tudom, hogy miért voltam ilyen ostoba. De tudom, hogy így a legjobb. Főleg, ha nem születnek kicsi malacok. Társak lehetnek, de még sem lesznek kicsik. Én legalábbis nagyon remélem, hogy az eladónak van igaza és nem születnek tengerimalacot e két malackától.

Remélem, hogy ettől függetlenül nagyon boldogok lesznek együtt és szép életük lesz. 

Az első teljes nap itthon...

Szóval a mai nap csak az övé volt. Hagytam Picúr, hogy megszokja a hangokat, a fényeket és persze Gizmó hangját és illatát.

Kapott reggel egy nagy levél friss salátát. Amit nagyon gyorsan el is pusztított. Amíg Gizmó reggelizett, addig én megtettem az első lépést egy hozzá és reményteli kapcsolat felé. Picúrnak adtam reggelire egy kis tápot. Evett belőle egy kicsit. Aztán odanyújtottam neki egy kis uborkát. És láss csodát el is vette az ujjaim közül. Én annyira boldog voltam. Nem gondoltam, hogy el fogja venni ilyen rövid idő után a kezemből az ételt. Nem akarom siettetni a dolgokat, úgyhogy ha ő elszalad, vagy sír, akkor nem zaklatom tovább. Reggel még nem szerette volna, ha megsimogatom. Elszaladt a drágaság. Gondoltam teszek egy próbát és leteszem a földre Picúr ketrecét és kiveszem Gizmót a helyéről. Azt szerettem volna látni, hogy mit szólnak egymáshoz. Mert ugye este nem nagyon vettek egymásról tudomást és nem is az volt a cél. De most igen kíváncsi voltam, hogy mit szólnak egymáshoz. Én nagyon boldog voltam, amikor válaszoltak egymásnak. Aztán Picúr enni kezdett, Gizmó pedig körbe- körbe szaladgált Picúr ketrece körül. Láthatóan érdekelte, hogy mi van a ketrecben. Jó volt látni, hogy ilyen simán ment az első találkozás. Reménykedem abban, hogy a későbbiekben még jobban fog menni ez az egész és nagyon-nagyon jó barátok lesznek. Gizmó jól kifáradt, úgyhogy visszatettem a helyére, a közelébe pedig Picúr. Azóta a ketrecük egymás mellett van, és nagyon jól elvannak így. Ha az egyik ébren van, akkor általában a másik is. Úgy tűnik, hogy Picúr sokkal jobban érdeklődik Gizmó iránt, mint fordítva. De ez természetes, hiszen eddig Picúr sok másik malackával élt együtt. De a remény, ha meg utoljára. Én nagyon bízom abban, hogy gyümölcsöző lesz a kapcsolatuk. Elméletben mind a ketten lányok, úgyhogy nagy baj nem lehet. Aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.

Délutánra már odáig jutottunk, hogy meg tudtam simogatni Picúrt, úgy, hogy nem szaladt el. Még nem dorombol, mint ahogy a cicák és Gizmó teszi, de már ez is haladás, nem egész egy nap után. 

Róluk...

Nagy kalandok várnak még erre a két kicsi malackára. És csak reménykedni tudunk abban, hogy jól ki fognak jönni egymással.

Gizmót egy ismerősünk adta nekünk még 2010 júliusában. Akkor még kicsi volt, de nem olyan kicsi, mint most Picúr.

Nehéz volt rávenni a szülőket, hogy malackánk legyen. Aztán beleegyeztek, de nem gondoltam volna soha, hogy egyszer még egy malackánk lesz. Aztán nem rég szóba került, hogy Gizmó talán egyedül érzi magát, unatkozik napközben, amikor nem tudunk itthon lenni és vele foglalkozni. Szerettünk volna neki társat. Egy ideje már keresgéltem, hogy hol van egészséges, jó árban levő malacka. És tegnap meg is találtuk a megfelelő helyet. Ahol a malacok jól voltak tartva és még az ára is elfogadható volt. Anyát nem tartott sokáig meggyőzni, hogy a malackának nálunk van a helye.

Délutánra már itthon is volt az újdonsült családtag. Aki először a Lotti nevet kapta. Ő egy aranyos, csendes lány malacka. Aki még nagyon fél az emberektől. De ez nem is csoda. Eddig más malacokkal volt együtt és jól érezte ott magát. Szóval azzal nem lesz baj, hogy nem szereti Picúr a társaságot. Azért lett a drágaságunk végül Picúr, mert nehezen lehetett megjegyezni a Lotti nevet. Egyeseknek ez nehezen megy. De a Picúr név nagyon is illik rá. Hiszen olyan kicsi még. De egyszer majd megnő és akkor erős, nagy malacka lesz. Akkor már nem lesz olyan kicsi és vicces lesz azt mondani, hogy Picúr. Főleg, ha szép, nagy termetes lesz.

Most jött haza ügye. Így este nem nyúztuk már. Csak tettünk a ketrec aljába egy kis takarót és a tetejére is. Tettünk be neki gyorsan szénát. Aztán már a helyén is volt. Nem nagyon akartuk zavarni. Elég nagy stressz volt számára, hogy kiszakítottunk az előző környezetéből. Nem akartam tovább stresszelni. Ő elbújt, én pedig este betettem neki egy kis répát és uborkát. Nem tudhattam, hogy mi az amit megeszik, amit szeret. Az uborka hamar el is fogyott. A répa azonban ott maradt. Bár pár falatot azért evett belőle. A táphoz hozzá sem nyúlt, amit egy kis fém tálba tettem. Féltem, hogy éjszaka esetleg sírni fog, éhes lesz, úgyhogy kicsi darabokra tépkedtem egy nagy levél salátát és betettem a tálba. Nagyon hamar megérezte az illatát a salátának és gyorsan rávette magát. Éjszaka pedig minden rendben volt. 

Róluk fog szólni a blog. Nem szakértő írja a blogot, csak egy lány, aki imádja a malackáit és szeretné az első naptól megörökíteni kettejük közös életét.

Picúr.

Gizmó