Bizony együtt töltötték tegnap az egész napot. Reggel ketrecben, délután pedig a szobában lehettek együtt. Nagyon jól elvoltak. Örültek egymásnak, folyton szaladgáltak, magyaráztak.
Úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy együtt töltsék az éjszakát. Féltem, hogy mi lesz velük, hogy tudnak-e így együtt aludni. Reggel korán fent voltam és gyorsan megnéztem, hogy rendben vannak-e. És örömmel láttam, hogy minden a legnagyobb rendben van. Már várták a reggelit, mindenki egyben volt. Bár Gizmónak az egyik fogából letört egy kicsi. Valószínű, hogy neki ment valaminek este, mikor nem látták hova szaladnak a sötétben. De szerencsére nagyobb bajuk nem esett. És hamarosan vissza fog nőni a foga.
A vacsinál még voltak gondok, mert Gizmó nem akarta hagyni, hogy Picúr is egyen a zöldséges tálból. Ezért alulra is raktam be egyet a kicsinek külön. De Gizmó azonnal kiszagolta a turpisságot és lement, hogy onnan is eszegessen kicsit. Picúrnak viszont megvan a magához való esze és addig fel ment az emeletre eszegetni. Szóval talán nem fog éhen halni.
A reggeli már jobban sikerült. Szintén nagyon várták már a reggelit. Volt nagy visítás, hogy miért nem érkezik gyorsabban a reggeli. Picúr is részt vett a panaszkodásban.
Aztán megérkezett a reggeli és együtt eszegettek. Amikor Gizmó arrébb akarta lökni Picúrt, akkor a kicsi gyorsan megfogta a salátát és behúzta a házikóba. Ott biztonságban tudott eszegetni.
Időt kell adni nekik, hiszen most először voltak együtt egész nap és éjszaka is. Ráadásul együtt "kell" enniük.
Jól telnek eddig a napok, reménykedünk, hogy még jobb lesz. Már most látszik, hogy elválaszthatatlanok lesznek egymástól. Imádják egymást, és látszik rajtuk, hogy örülnek annak, hogy ott van velük a másik.
Gizmó nagyon figyel, vigyáz rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése