2011. június 25., szombat

Picúr ötödik teljes napja...


Ma kicsit nagyobb előrelépést tettünk a tegnapi naphoz képest. Először anya vette az ölébe Gizmót én pedig Picúr a sajátomba. És következhetett a találkozó. Most már könnyebben észrevették egymást. Nem úgy mint tegnap. Gizmó kicsit heves volt és nagyon a kisasszony közelébe akart kerülni. Engedtünk a kérésének, mind addig amíg Picúr nem jelezte, hogy ez most már sok neki. Volt egy- két ilyen pillanat. Akkor rászóltunk Gizmóra és megnyugtattuk Picúrt. Aztán jöhetett a következő menet. Nagyon keresték egymás társaságát. Nem szerettük volna az első ilyen nyugis időszak után vissza tenni. És jól tettük, mert nagyon egymás közelében akartak lenni. Szagolgatták egymás popsiját, Gizmó néha meghúzta Picúr szőrét. Így jelezte, hogy ő a főnök, Picúrnak ez ellen nem volt ellenvetése.
Jól viselte az egészet Picúrka, csak az nem tetszett neki, mikor Gizmó nagyon erőszakos volt és átmászott a hasa alatt.
Most elég sokáig volt kézben Picúr és nem sok ellenvetése volt. Kétszer ugyan lepisilt. De ez nem baj. A természet hívószavának engedelmeskedni kell. Aztán elfáradtak és egymás mellett aludtak el, úgy, hogy Gizmó feje Picúr popsijánál volt.
Először anya segített a malackák ismertetésében, aztán Zoli öcsi jött és felváltotta anyát. Vele is egész jól elvoltak. De többször jöttek át az én ölembe játszadozni.
Végeredményben jól sikerült a mai találkozó. A holnapi naptól azonban tartok egy kicsit. Holnap már egy hete van velünk Picúr. Mindenki azt mondja, hogy egy-két nappal azután, hogy hozzánk került Picúr, össze lehetett/kellett volna rakni őket. Igaz, hogy most először fordul elő velem/velünk, hogy két malackánk van, de én nagyon óvatos vagyok az állatokkal. Jobb szeretem, ha van idejük megszokni egymást, az újításokat, változásokat. Nem akartam elkapkodni a dolgokat, szerettem volna elég időt adni neki. És most már úgy látom, hogy lassan itt az idő. Még holnap délelőtt csinálunk egy ilyen kéz a kézben ismerkedést. Aztán délután csinálunk neki egy elkerített részt a szobában és fokozatosan elengedjük őket. Először szerintem csak kézben ismerkedés, aztán meglátjuk, hogy akarnak-e sétálni, szaladgálni egy kicsit. Illetve meglátjuk, hogy emberi beavatkozás nélkül mi fog történni. Remélem, hogy minden rendben lesz és ügyesek lesznek. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése