Hámhoz szoktatás

Gizmó előnyben van a hám viselésével kapcsolatban. Ő már tavasz óta hámos, elég sokat sétált, játszott már benne, jól megszokta. Nem zavarja már a dolog és minden gond nélkül elviseli már.

Vele már túl vagyunk azon, amit Picúrral most kezdünk. Úgy döntöttem, hogy most hétvégén elkezdünk komolyabban is foglalkozni ezzel a hám kérdéssel. Hogy mire jön a jó idő, addigra már Picúr is nyugodtan viselje a hámot és ő is szabadon tudjuk sétálgatni.

Kb. másfél hónapja nem volt már Gizmón sem hám, úgyhogy most ő vele is úgy bántam, mintha először lenne rajta hám. Kapott jutalom falatot és sok simit, nem tettem le rögtön a földre ahogy szoktam. Nem volt ellenére a dolog. A finom falatokért bármire képes. Vele most már a pórázhoz szoktatást kéne gyakorolni. Csak meg akartam benne erősíteni a hámmal kapcsolatos pozitív élményeket. Nem lesz egyszerű rászoktatni a pórázra. Biztos, hogy el akar majd szaladni, menekülni, bújni, ha pedig meghúzza a pórázt, akkor az vissza fogja tartani. Ami biztosan nem fog neki tetszeni. Úgyhogy egyenlőre még csak hámhoz szoktatás folyik.

Picúrnál már nem lesz olyan nehéz a póráz rész, legalább is nagyon remélem. Mert ha Gizmót követi, akkor nem fog annyira elszaladni és nem lesz meglepő számára, hogy a póráz miatt nem tud bárhova elszaladni.

De ez még messze van, egyelőre még Picúrkának a hámot kell megszoknia. Gizmó akkor is mozgékony, eleven, játékos, és nyugodtan eszi az ubit, vagy jutalom falatot, amikor a hám rajta van. Picúrnak viszont még újdonság a dolog és nem olyan bátor, vele óvatosabban kell bánni. Eleve egy félénkebb malacka és jobban kell vele vigyázni, de ő is meg fogja szokni a hámot és boldogan sétálgathatunk majd a szabadban. Kicsit még oldódnia kell és rá kell jönnie, hogy a hám nem bántja. Már kezdi sejteni, mert már párszor volt rajta a hám, és akkor is kapott finom falatokat és biztos, hogy emlékezett rá, mert már várta, hogy mikor kapja végre meg a jussát.