Segíteni más tengerimalacán

Mazsola egy 4 év körüli, teljesen fekete, lány tengerimalac. Aki életében még sosem látott állatorvost és a karomvágó ollót is csak hallomásból ismerheti.

A gazdija egy nagyon kedves, barátságos, jólelkű nő, Mazsola a negyedik malaca, de nem nagyon ért még mindig a malacok gondozásához. A fürdetés még csak hagyján, az még valahogy megy, de a karomvágást azt nagyon-nagyon elhanyagolta a drága gazdi. Kétlem, hogy valaha is vágták volna a karmait ennek a szegény malackának.

A történet ott kezdődött, hogy mesélt a malackájáról, és egyszer meg is hívott magához, hogy megmutassa hogyan és hol is él ez a bizonyos Mazsola. A terrárium eléggé kicsi, viszont tiszta volt. Előző nap takaríthatta ki, mert még javában friss illata volt az alomnak. Javasoltam neki rögtön, hogy biztosítson a malackának nagyobb helyet, hogy többet mozoghasson. A válasza csak annyi volt, hogy nem gondolta, hogy nagyobb hely kell, mert nem sokat mozog a malacka, inkább csak alszik, vagy nézelődik. Először arra gondoltam, hogy a kora miatt talán kevesebbet mozog, vagy csak egyszerűen nincs mivel elfoglalnia magát, ezért nem szaladgál a sivár terráriumban. Meg is simogattam, amikor kidugta a buksiját a házból. Egészen barátságosnak tűnt. Fel is ajánlotta a kolléganőm, hogy kivehetem és simogathatom az ölemben. Ekkor ért a legnagyobb meglepetés. A karmai olyan szinten el voltak hanyagolva, hogy csodálkoztam egyáltalán hogyan tud még lépni ez a malac. Kb. ilyen karmai voltak. 

Rá is kérdeztem gyorsan a nyilvánvalóra, hogy miért ilyen hosszak a malacka karmai. Jött is a válasz, hogy nem tudja levágni, orvoshoz pedig nem tudja elvinni minden karomvágás alkalmával. Kezdetben még néha vágott a karmokból, de félt, hogy fájdalmat okoz a malacnak és nem vágta többet a karmokat. Gyorsan kaptam az alkalmon és felajánlottam, hogy majd én levágom a malacka karmait. Ő pedig teljesen oda volt a boldogságtól, hogy valaki végre le tudja vágni a malaca karmait. 

De ez korán sem olyan egyszerű, mint, ahogy az ember gondolná. Picúr karmai fehérek, vele könnyű dolgom van. Gizmó karmai feketék, de rendszeresen vannak vágva, így a hossza nem nagyon változik, mindig ugyanannyit kell lecsippenteni a végéből. Egy kicsit mindig hosszabb, mint Picúré, mert ugye az ereket nem látom a karmokban. 

Ők már hozzá vannak szokva a karomvágás műveletéhez, nem nagyon mocorognak és kivárják a karomvágás végét, amikor finom falattal jutalmazom őket. 

De egy idegen malaccal, aki nem ismer, mégis csak fél tőlem, a karomvágást sem ismeri, a túl hosszú karmok miatt sebes a talpa, fájnak a lábujjai, fél és nem tudja mi fog vele történni, már korán sem olyan egyszerű az ember dolga. 

Azonban engem nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy feladom az első akadálynál, ezért azt terveltem ki, hogy minden pénteken találkozunk, felmegyek a kolléganőmhöz és egy kicsit vágok a karmok végéből. 

Mostanra elértük azt a méretet, amire már azt mondom, hogy ezzel már együtt lehet élni. Még mindig hosszabb, mint ami egészséges lenne, de már nem sebesíti fel újra a talppárnákat, nem fájnak Mazsola lábujjai. A legnagyobb változás pedig Mazsola viselkedésében, illetve a mozgásigény megnövekedésében érezhető a leginkább. Kölcsön is adtam nekik egy tengerimalac ketrecet, ami persze nagyobb, mint amiben eddig élt a malacka. Örömmel látom, hogy nem betegség miatt mozgott keveset Mazsi, hanem csak azért, mert fájtak a lábacskái. 

Még párszor felmegyek majd hozzájuk és nagyon óvatosan még vágok a karmokból, de már nem viszem majd túlzásba, mert most már félek, hogy belevágok az érbe. Eddig csak a végéből vágtam, és elég bátor voltam. Hiszen szemmel is látható volt, hogy hosszú a karom ebből még lehet vágni. Csak és kizárólag a karmok végét csippentettem le. Pedig nem egyszer elfogott a vágy, hogy többet is vághatnék, gyorsabban is elérhetnénk a vágyott karomméretet. Most már viszont fennáll a veszélye annak, hogy belevágok az érbe, amit nagyon nem szeretnék. Mivel nincs nagyon viszonyítási alapom, csak Gizmó karmaira tudok hagyatkozni, meg a megérzéseimre, ezért jobban félek a karomvágásoktól. De egyszerű is elérjük a megfelelő méretű karmokat.

Viszont tudom, hogy már most is sokat segítettem nem csak Mazsinak, de a gazdinak is. Végre kapott egy malackát, ami nem csak alszik és nézelődik.