A helyzet jó ideig nem akart változni. Se nem javult, se nem rosszabbodott, ami a két pöttyöt illeti a nagyfiú orrán. Hétfőn reggel viszont már csak egy nagy pötty volt Gizmó orrán, és a kicsinek a nagy része leesett. Szerintem már csak a szőr miatt látszik úgy, hogy ott van még a kicsi pötty. Továbbra is kenem és bízok abban, hogy a nagyobb pötty is hamarosan úgy dönt, hogy leszárad végre. Nem zavarja különösebben, csak engem zavar, hogy mind minden rendben. De ez a pötty legyen a legnagyobb gondom, igaz?
Nyaralnak:
Én még mindig dolgozom és napközben nem tudok itthon lenni a malacokkal. Így ők nem lehetnek szabadon a szobában. Az eddigi nyarakhoz képest, annyi a változás, hogy már nem járok suliba, így nem vagyok itthon a nyári szünetben. A család többi tagja pedig vagy biciklizik, barátokkal van, vagy táborozok, egyesek pedig dolgoznak. Így viszont nincs aki figyeljen a malacokra, ezért nem hagyom őket egyedül szabadon a szobában.
De erre a problémára is van megoldás. Az egyik nagyon kedves szomszédnőm vállalta, hogy délelőtt átviszi magához pár órára a malacokat és a linóleumos konyhában szabadon szaladgálhatnak. Délután pedig hazahozom őket és itthon már békességben a megszokott közegükben rosszalkodhatnak. Még így is kevesebbet vannak szabadon, de több, mint a semmi.
Nemsokára szabadságon leszek, akkor, még ha kis időre is, de újra minden a régi lesz.
Most megint megígérhetném, hogy majd gyakrabban írok, de nem teszem, mert tudom, hogy nem tudom betartani, részben rajtam kívülálló okokból. De, amint történik valami említésre méltó, akkor újra jelentkezem. Addig is vigyázzatok magatokra és a kis kedvencekre. Na, meg persze mindenkinek jó nyarat, sok pihenést kívánunk.
Elég sokáig rajta voltak szegényen ezek a pöttyök, de igen, ez legyen a legnagyobb gond, ennél súlyosabb ne legyen!
VálaszTörlésNagyon rendes a szomszédod, hogy felajánlotta a konyháját. :) Kíváncsi vagyok, hogyan reagálnak a malacok majd a környezetváltozáshoz.
Mivel bejegyzést aligha lesz belőle, ezért most gyorsan elmesélem.
VálaszTörlésA malackák először kicsit meg voltak szeppenve az új helyzettől, helyszíntől. De hamar feloldódtak, és pár nappal később már szaladgáltak, nyugodtan eszegettek, kergették egymást, és megkedvelték a szomszéd nénit.
A konyhában egy elkerített területen lehettek szabadon, tetszett nekik.
De a héten szabadságon vagyok, ráadásul a tesók itthon vannak, mert nyári szünet van a suliban, így most itthon vannak a malacok.
Igen, itt nálunk is, most hogy nyaralni voltunk egy számukra idegen hang szólt hozzájuk és idegen kéz etette őket, de hamar megszokták. :)
VálaszTörlésCsak azzal tudom magyarázni, hogy ilyen könnyen elfogadják az új embereket, de csak bizonyos embereket, hogy érzik az illető szereti őket. Van olyan ismerősöm, aki elől elszaladnak a malacok, pedig szinte napi rendszerességgel látják. De olyan is előfordult már, hogy egy teljesen idegen embernek hagyták, hogy simogassák őket.
TörlésÉn is így gondolom. Az állatok megérzik a jót és a rosszat is. Ösztönösen tudják ki szereti őket és ki nem. :)
VálaszTörlés