Azt
hiszem az egyik bejegyzésben már említettem, hogy Gizmóval valami mintha nem
stimmelne. Nem akarja, hogy kivegyem a ketrecből, elszalad. Holott semmi rossz
dolog nem történik, amikor kiveszem.
Leülök vele az ölembe, simogatom
egy kicsit, majd leteszem a földre sétálni, amikor vége a sétaidőnek, akkor
szakszerűen két kézzel felemelem, a karomba veszem, kicsit még egyik kezemmel
simogatom, aztán óvatosan visszateszem a helyére. Mindig ő az utolsó, akit
kiveszek és visszateszek a helyére. Pár perccel később pedig megérkezik a
vacsora és lehet lakomázni.Ha óvatosan végig nyomkodom, akkor
sehol sem jelzi, hogy fájna senki. Sem a feje, sem a füle, sem a tappancsai,
sem a háta nem fáj. Ha a hátára fordítom, folyamatosan visít, így nem tudom
kitalálni, hogy hol fáj-e esetleg a hasa. Az ő karmai kicsit hosszabbak, mint
Picúrnak és Lilinek, de nem hosszabbak, mint máskor.
Arra
gondoltam, hogy esetleg a hátsó fogaival lehet valami gond. De a súlya nem
csökken vészesen.
Gizmó
súlya az elmúlt 6 hónapokban:
július
|
augusztus
|
szeptember
|
október
|
november
|
december
|
1440
gramm
|
1430
gramm
|
1406
gramm
|
1410
gramm
|
1414
gramm
|
1427
gramm
|
A
szénát, tápot, zöldségeket és gyümölcsöket ugyanolyan lelkesedéssel eszi, mint
régen. A földön szaladgál, udvarol a lányoknak, eszeget, alszik, bujkál az
alagutakban, szénázik. Nem úgy tűnik, mintha alaphelyzetben fájna valamije,
vagy rosszul érezné magát.
Így
pedig orvoshoz sem nagyon tudom elvinni, mert mit mondom az orvosnak? Hogy a
malac nem szereti, ha kézbe veszem, nem szereti, ha a hátára fordítom. Holott eddig
egyik sem volt gond, nem volt ellenére. Így még ő sem nagyon tud vele mit
kezdeni. Hacsak nem csinál röntgent, vagy nem nézi meg a hátsó fogait
bódításban. Amit egyelőre nem szeretnék, mert a rágcsálóknál veszélyes a
bódítás. Feleslegesen pedig nem szeretném ilyen tortúrának kitenni a legényt.
Ha
bárkinek van ötlete, hogy hol lehet a gond, vagy, hogy mit kéne csinálnom, hogy
Gizmó jobban érezze magát és ne visítson, ha a hátára fordítom, azt szívesen
meghallgatom.
Az enyémek alapból nem szeretik, ha a hátukra fordítom őket, mert azzal rendkívül kiszolgáltatottá válnak, és ezt ők is érzik. Én úgy tudom, hogy alapból nem szeretik a malackák, de hallottam olyan esetekről, ahol kis korukban hozzászoktatták őket ehhez és így már felnőtt korukban is elviselték. Szerintem Gizmóval is ez lehet, klimaxol :D és nem szereti már, ha a hátára fordítod. Más magyarázatot nem találtam én sem, csak ez lehet, de majd még gondolkodom rajta.
VálaszTörlésMióta nálam van Gizmó, azóta a hátára fordítom a karomvágásnál. Soha máskor nem. Ezt az indokot még értem is, vagyis, hogy öregszik és egyre rigolyásabb, egyre nehezebben viseli, ha felfordítom. Éppen ezért igyekszem alkalmazkodni hozzá és nem fordítom most már a hátára. De az miért baj, hogy szeretném kivenni a ketrecből, vagy haza akarom rakni séta után?
TörlésKöszi, hogy gondolkodsz rajta. :D
Na gondolkodtam. Gombit most én is a hátára fordítom a talpkenegetés miatt, de azelőtt soha nem tettem ilyet. Karomvágáskor ugyanis nekem mindig volt segítségem, és ezért ilyenkor inkább csak magamnak háttal fordítom őket, és így szemből lehet vágni a karmukat a másik embernek. Eleinte nem igazán tetszett neki ez a hátára fordítás, de mivel egyedül kenem a talpiját, így a legegyszerűbb. Közben szoktam adni neki egy-egy borsószirmot, hogy addig azzal foglalja el magát, ne a kiszabadulással. Most már békében csücsül/fekszik az ölemben, és tudomásul vette, hogy ez így lesz. Na és az jutott eszembe, hogy esetleg próbáld meg Gizmót rávenni valami jutalomfalattal arra, hogy megint kijöjjön, mint régen. Hátha egyszer újra összeköti a kis fejében, hogy jó lesz, ha kijön. Az okon még mindig gondolkodom, nehéz rájönni, minek köszönhető ez a változás.
VálaszTörlés