Pár napja nagyon magam alatt vagyok. Az életem nem egészen úgy alakul ahogy én szeretném és elég nagy akadályokba ütközöm. De ezen is túl leszek, mint minden máson, csak idő kell hozzá.
Megkapták a vacsorát a malackák, én pedig elmentem fürdeni. Mire visszaértem a szobába, anya már a karjaiban tartotta Gizmót. Szereti őket és ha ideje engedi jön és kéri, hogy vegyem ki neki a malacokat, hadd simogassa kicsit őket. De még sosem vette ki egyedül egyik malacot sem a kifutóból. Hirtelen nem tudtam, hogy most akkor mi van. Felkészültem a legrosszabbra. De láttam, hogy Gizmó mozog és lélegzik, gondoltam, akkor nincs nagy baj. Anya csak annyit mondott, hogy nekem vette ki Gizmót, hogy simogassam egy kicsit, hátha jobb kedvem lesz. Imádom a malackáimat, de nem voltam abban a lelki állapotban, hogy malacot simogassak. Anya viszont csak jót akart, én pedig nem szerettem volna elszomorítani azzal, hogy nem veszem át Gizmót és nem simogatom.
Leültem hát az ágyra, kicsit hátradőltem és simogatni kezdtem Gizmót. Sehogy sem akart nyugton maradni, forgolódott össze- vissza. Aztán feljebb sétált a mellkasomon, oda dugta a fejét a nyakamhoz, kinyújtózott és ott feküdt mozdulatlanul. Én pedig csak simogattam és potyogtak a könnyeim. Érezte és tisztában volt azzal, hogy valóban szükségem van most a közelségére. Kb. negyed óráig így feküdtünk, közben kicsit megnyugodtam és végül visszatettem a helyére.
Meghálálják ezek a kis rosszcsontok a sok gondoskodást és figyelmet. Most nekem volt kicsit szükségem egy állat segítségére.
Szentimentális vagyok ugye? De nekem most tényleg segített, hogy ott volt nekem Gizmó, akit simogathattam és odabújt hozzám.
Meghálálják ezek a kis rosszcsontok a sok gondoskodást és figyelmet. Most nekem volt kicsit szükségem egy állat segítségére.
Szentimentális vagyok ugye? De nekem most tényleg segített, hogy ott volt nekem Gizmó, akit simogathattam és odabújt hozzám.
Jól tetted , hogy anyukádra hallgattál.A malac mindig meg tud vigasztalni.Ne félj , minden jóra fog fordulni :)
VálaszTörlésBízom abban, hogy hamarosan sínen leszek. Azóta többször is az ölembe vettem őket, volt, hogy egyszerre.
TörlésOlvasás közben majdnem elejtettem egy könnycseppet, ugyanis amíg Mutu élt, számtalanszor előfordult, hogy "meghallgatott". Nagyon szeretem a mai napig, és mindig segített, amikor szükségem volt rá, úgy éreztem ő az egyetlen aki megért. Nem vagy szentimentális, ezt csakis az értheti, aki átélt ilyesmit, úgyhogy én teljes mértékben át tudom érezni. Ugyan Mutu már nincs velem, és elvesztése óta nem tudtam malackával olyan közel kerülni mint vele, de ha valami rossz történik, mindig ő rá gondolok.
VálaszTörlésGizmóval is hasonló lehet a kapcsolatotok, egy külön kis világ, amit csak ti ketten értetek, de azt is tudni kell, hogy az állatok megéreznek mindent. Tudják, mikor van rájuk szükség, és ők mindig ott vannak/lesznek, amikor kell, ameddig csak lehet. Nagyon hosszú életet kívánok nekik, neked pedig azt, hogy minél hamarabb túl legyél ezen a nehéz időszakon!
Jó érzés tudni, hogy nem vagyok egyedül, valaki meghallgat. Erős kapcsolatunk van, de most éreztem először szavakkal leírhatatlan érzést vele kapcsolatban. Remélem, hogy még nagyon sokáig velem lesz és segít majd ha szükségem lesz rá.
TörlésÉn is meghatódva olvastam a soraidat. Csak igazat tudok adni abban, hogy egy olyan állat, akivel a gazdi törődik, az megérzi a gazdája állapotát. Úgy örülök annak, hogy itt vagytok Ti páran, akik ugyanúgy rajonganak ezekért a szőrös négylábúakért, akárcsak én. :)
VálaszTörlésMár jobban vagyok lelkileg is. Tényleg sokat segít, hogy itt vannak nekem. Hát még én, hogy örülök, hogy nem vagyok egyedül az állatszeretetemmel. Most, amikor az ember szinte óránként hall a közösségi oldalakon állatkínzásról, állatkidobásról. És sajnos most már nem csak kutyákat és macskákat dobnak ki.
VálaszTörlés