Lola és Lili összeszoktatása - Első 3 nap -

1. nap (csütörtök):

Szerdán jöttek a lányok, így ez a nap még a fürdés, karomvágás, pihenés, új ketrec, új hangok megismerésével telt.

De csütörtökön délután már megkezdődhetett a két lány összeszoktatása. Szépen elkerítettem egy kisebb részt a szobában, tetten le pár polár takarót, szénát és tápot, majd a lányok csöveit. Egyenként kézbe vettem őket, volt simogatás, uborka és répa eszegetés, majd egyesével letettem őket a földre.

Volt egy nagyobb kergetőzés, de nem bántották egymást, egyszerűen csak körbe- körbe kergetőztek, egymással szemben két lábra álltak és kb. kétszer összecsaptak. Végig ott voltam mellettük, nagyon figyeltem és ugrásra kész volta, ha be kell avatkozni.

De viszonylag hamar eldöntötték, hogy Lola (vöröses fehér) a főnök, az alárendelt szerepet pedig Lili kapta. Lili szénázott, Lola pedig evett egy kis magot, aztán egymás mellé bújta és aludtak egy kicsit. Kb. 1 órával később ismét összecsaptak, megkergette Lola Lilikét. Ismét Lola nyert és ezzel mára vége is volt az ismerkedésnek. Jobbnak láttam, ha a délutáni izgalmakat a ketrecben pihenik ki. A rács továbbra is elválasztotta őket egymástól. Megkapták a vacsorát, kicsit még égve hagytam a villanyt, amikor mind a ketten visszabújtak a csövükbe, akkor kapcsoltam le a villanyt és mentünk el aludni. 

2. nap (péntek):

Az előzőnap eseményei után nagy lendülettel, bizakodva néztem a ma délután elé. Hiszen tegnap nem bántották egymást, nem okoztak egymásnak sérülést és elég gyorsan eldöntötték, hogy Lola lesz a főnök. Gondoltam ma is lesz egy kis kergetőzés, csak, hogy megerősítsék a tegnap kialakított rangsort. 

Először nem is történt semmi, bent voltak mind a ketten a saját csövükben, nézelődtek, szaglásztak. Aztán Lola előbújt, evett egy kis tápot, körbeszaladt, majd kikergette Lilit a csőből. Ekkor volt egy kis körbe-körbe szaladgálás. Most Lili határozottabb volt és nem adta meg magát olyan könnyen, mint tegnap. Többször szembeszállt Lolával és a fogait is csattogtatta. De ismét Lola kerekedett felül és megint őt lett a főnök. Aztán együtt szénáztak, egymás mellett aludtak. Bár a tápnál még kicsit összekapnak, pedig egy iker etető van, aminek két oldalra lehet tápot tenni. De természetesen mind a ketten ugyanarról az oldalról szeretnének enni. Itt is eldőlt, hogy arról az oldalról csak Lola ehet, és innentől a délután hátralévő része békességben telt. 

Este a helyükre tettem őket, de a rács még mindig elválasztotta őket egymástól, viszont már itt látszott, hogy ez a rács sem fog sokáig itt maradni. Ugyanis egyszerre rágták az elválasztó rácsot, próbáltál arrébb tolni, húzták, vonták, a vacsora sem érdekelte őket túlságosan. Aztán belátták, hogy nem tudnak átmenni egymáshoz, és inkább megvacsoráztak. 

De már nem bújtak vissza a helyükre a csőbe, hanem szorosan a rács mellett feküdtek le és reggeli nem is nagyon mozdultak el egymás mellől. 

Úgy tűnt, hogy igazán nagy a békesség, nyugalom közöttük. Már az a széna nem is volt jó, ami a saját oldalukon volt, próbálták a rácson keresztül egymástól kihúzogatni a széna szálakat. De ilyen korán nem gondoltam, hogy össze kéne őket engedni. 

Ha azt veszem alapul, hogy legalább fél évig éltek egymás mellett úgy, hogy egy plexi lap választotta el őket egymástól, most pedig két és fél napja csak egy rács szolgál elválasztásra, alig két napja érintkezhetnek először, akkor nem lenne helyes összeengedni őket már ma. 

Az éjszaka békességben telt, nem volt sírás, nem nagyon rágták a rácsot, viszont sokkal többet mocorogtak, mint az előző éjszakákon. 

3. nap (szombat):

Én ma suliban voltam így egészen délután fél 5-ig nem tudtam, hogy a malackák hogyan viselkednek, milyen napjuk volt ma. Arra gondoltam, hogy ma és vasárnap még csak a szobában ismerkedhetnek, és hétfőn lesznek először egy ketrecben elválasztó rács nélkül. De a lakótársak azzal fogadtak, hogy a két lány egész nap alig mozdult el a rács mellől, sírtak, rágták a rácsot. Nem volt mit tenni úgy döntöttem, hogy akkor ma nem ismerkednek a szobában, hanem kiveszem az elválasztó rácsot. Kb. 5 percig kergetőztek folyamatosan, aztán Lili inni kezdett, Lola pedig szénázott. Persze megint Lola győzött, ő lett a főnök. Ebbe Lili most elég hamar belenyugodott. 

Egyszer-egyszer még tesznek egy kört a ketrecben, de már alapvetően békesség honol a ketrecben. Nem verekszenek, nem civakodnak. Még motyognak, morognak, szaladgálnak és már békességben szénáznak, eszik a tápot egymás mellett. Sőt mi több egy tálból is képesek egyszerre falatozni. Tehát alapvetően megvan a rangsor, ahol Lola a főnök. Már csak Lilinek meg kell érteni, hogy ezen egyelőre nem tud változtatni. 

Az alap elképzelés, hogy ma már elválasztó rács nélkül alszanak, és addig nem kapcsolom le a villanyt, amíg el nem csendesednek. Ha még is civakodás lesz, vagy nem tudnak így elaludni, akkor gyorsan vissza tudom szerelni az elválasztó rácsot. De erre szerintem már nem lesz szükség.