Megérkezett Lola és Lili

Egészen más témáról szerettem volna bejegyzéseket írni, de az élet átírta a számításaimat. A facebookon megismerkedtem egy lányzóval, akinek meg kellett válnia 2 nőstény tengerimalacától. Én pedig gondoltam egy nagyot és azt mondtam neki, hogy én majd befogadom őket. 

Arra gondoltam, hogy milyen jó lesz majd az én két malacomnak, főleg Gizmónak, hogy négyen lesznek. Gizmó biztos imádni fogja, hogy 3 csaj veszi körül. Picúr egészségének, aktivitásának is jót tesz majd, hogy több játszópajtása van. Ha pedig mégsem sikerült a négy malacot összeszoktatni, akkor van olyan barátnőm, aki szívesen befogadja őket, tehát akkor is jó helyen lesznek.

Már fénykép alapján is szimpatikusak voltak, de élőben még jobban belopták magukat a szívembe. 

Lássuk, hogyan is kerültek ide és kik is ők valójában. 

Megérkezés (2013.10.02):

Kedden jeleztem a gazdinak, hogy szeretném őket befogadni, másnap szerdán pedig délután 2-kor már itt is voltak a malacok. A lányzó szülei kocsival elhozták a malacokat, egészen a lakásig. Felhívtak, hogy megérkeztek, én pedig a szállítódobozommal együtt lementem értük. Két kis tünemény nézett ijedten a kocsi hátsó ülésén két külön kosárban. Ezt már furcsálltam, mire rögtön mondta is az anyuka, hogy a két malac nem szereti egymást, nem lettek összeszoktatva, verekszenek, ha tudom tegyem őket külön ketrecben.  

Hát nem tettem őket külön ketrecbe, csak egy ráccsal választottam el a ketrec közepét. Így láthatják, hallhatják, szaglászhatják egymást és még össze is érinthetik az orrukat, ha úgy tartja kedvük. 

Azt tudtam, hogy ez az állapot nem maradhat így sokáig. Rögtön elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan fogom őket, minél hamarabb összeszoktatni, kibékíteni. Erre azonban még várni kellett. 

A szőrzetük tisztának tűnt, a metszőfogaik nem nőttek túl, magyaráznak, élénkek, nézelődnek, bár elég félénkek. De a karmaik borzasztó állapotban voltak. Annak ellenére, hogy mind a két malackának fehérek a karmai, felfelé kunkorodott az összes lábujjukon a karom. Sajnos képet nem csináltam, ahhoz túl mérges voltam, ott helyben nem jutott eszembe, és inkább az egyik lakótársam segítségével azonnal levágtam a karmukat. Lolának le van horzsolva mind a négy lábacskája, plusz az egyik hátsó lábán 4 lábujj van. Ez a negyedik ujjacska élettelennek tűnik, csak ott lóg. Majd csinálok róla egy képet. 

A karomvágást fürdetés követte. Kivételesen nem a fürdőszobai mosdóban fürdettem őket, hanem egy lavórban, mert ebből nem tudnak kiugrani, kimászni. Számoltam azzal, hogy nem szeretik a fürdést, vagy nem is lehetett benne túl sokszor részük. Jól gondoltam, mind a ketten intenzív menekülőre fogták a dolgot. De szerencsére, mindegyik szép tiszta lett. Az egyik lakótársam hajszárítóval megszárította őket, majd a biztonság kedvéért kaptak 2-2 csepp SH Rodemectin cseppet, ha esetleg bujkálna bennük valami. Visszatettem őket a ketrecezett ketrecbe és hagytam, hogy kipihenjék a mai napot. 

Lola: 

• vöröses fehér
• novemberben 2 éves lesz
• problémásak a karmai, plusz egy karom az egyik hátsó lábon
• fehér tál
• egyenes cső
• narancssárga itató
• uborkától hasmenése lesz

Lili:

• fehér, barna, fekete
• augusztusban 2 éves lesz
• szereti, ha a hasát simogatják
• szeret a vállra felmászni
• könyökcső
• piros itató 
• zöld tál

Kézhez szoktatás:

A volt gazdájuk szerint Lili szereti, ha a hasát simogatják, mégis menekül az emberek elől, fél, ha valaki felé nyúl. Lola sem különb. Nem hiszem, hogy csak engem nem szeretnek, egyszerűen mind a ketten menekülnek, félnek az embertől. Lili a félénkebb, de ugyanakkor érdeklődőbb, ha mondjuk kajáról van szó, ő nem is bújik be rögtön a csőbe, ha valaki elsétál a ketrecük előtt, még Lola igen. 

Úgyhogy megkezdődött a kézhez szoktatás, méghozzá villám sebességgel. Addig nem tudom összeszoktatni a saját malacaimmal, amíg ez nem történik meg valamennyire. Hiszen arra is gondolnom kell, hogyha a 4 malac összeszoktatása nem sikerül, akkor új gazdihoz kell kerülniük, a leendő gazdik pedig két félén malacot aligha fognak elvinni. Mivel az emberek többsége, főleg a gyerekek (érthető okokból) szelíd, simogatni való malacokra vágynak. 

Nincs egyszerű dolgom, és messze van még a 4 malac összeszoktatása, hiszen még Lola és Lili sem éltek együtt egy ketrecben, úgy, hogy nem választotta volna el őket a rács. Először Lolának és Lilinek el kell dönteniük a rangsort. 

Holnap pedig mesélek az első nálunk töltött napról, amikor is megkezdődött az összeszoktatásuk.