Csak a házikót tettem át a másik oldalra. Így több helyük van, remélehetőleg biztonságosabb lett a lakhelyük. Tegnap már az új lakásukban vacsoráztak és nem is volt semmi gond. De, ma amikor megkapták a vacsorát, akkor Gizmó nem akart feljönni a lépcsőn. Nyújtogatta a nyakát, szaglászott, de nem akart a lépcsőn egyetlen lépést sem tenni. Még csak két éves lesz, tehát elég fiatal. De azért megfordult a fejemben, hogy öregszik és most már a vacsorát szívesebben fogaszatja el a földszinten. Le is tettem a forgácsba a zöldséges tálat és azonnal enni kedzett. Nyugtatgattam, simogattam, hogy nincs semmi baj, az élet rendje, hogy öregszik, de attól még fel tud menni a lépcsőn. Mondtam én mindenféle butaságot neki. Szépen el is fogyasztotta a maga részét. Aztán nézelődni kezdett, majd, mintha mi se történt volna, villám gyorsan az emeleten termett, és máris falatozni kezdett Picúr tálkájából. Hát ennyit arról, hogy az én gyönyörűségem öregszik. Jól rászedett az már biztos. Nem akarom elkiabálni, de nem beteg, legalábbis nem tűnik annak. És nagyon remélem, hogy nem erről van szó. Szerintem csak úgy szerette volna elfogyasztani végre a vacsorát, hogy Picúr nem szedi ki a szájából a falatokat. És ez most sikerült is neki. Hát egészségére válljék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése