Jó Tudni --> Az új otthon

Az új tengerimalac kezdetben csak a sarokban kuksol. Aki nem ismeri őket, azt gondolhatja, hogy lusták és buták ezek az állatok. Pedig nem ez a helyzet.
A tengerimalac érzékeny élőlény, nehezen viselik a környezetváltozást. Az új környezet miatt átmenetileg passzívak lesznek. 

Barátságunk kezdete:

A fiatal egyedek nehezen viselik a szüleiktől való elszakadást és az új családdal való találkozást. Kitartásra, türelemre van szükség a gazdi részéről, amíg a malacka megszokja az új helyet. Idő kell a bizalom kialakulásához. A következő tanácsok segíthetnek a barátság megszilárdításában, új jövevény elfogadásában:

• Az a legmegfelelőbb, ha egyszerre két malacot vásárolunk. 
• A fiatal malac most először marad fajtársak nélkül. Félénk, bánatos lehet. Könnyebben viselik az elválást, ha a dobozukba teszünk egy kis almot a társak mellől, ennek szaga megnyugtatja a kicsit. 
• Minél kevesebb ideig szállítsuk az állatot. A szűk dobozban ugyanis félnek. Letakarhatjuk a ketrec tetején egy vékonyabb anyaggal. Így nem éri őket a tűző nap. 
• A hazaérkezést követően a dobozt nyitva tegyük a ketrecbe. Először nem kell bele semmilyen berendezési tárgy, csak egy búvóhely, etető és itató. 
• Tegyünk be egy kis rágcsálni valót, így könnyebben győz a kíváncsiság. 
• Ha esznek és isznak, akkor nyertünk és elfogadta az új helyét.  

Az első teendők:

Próbáljuk úgy tevékenykedni, hogy ne ijesszük meg az állatot:

• Pár napig ne takarítsunk, ne emelgessük a házuk tetejét és mindig egy helyre tegyük az etetőket. 
• Ne legyünk hangosak és nem mozogjunk gyorsan, ne kapcsolgassuk a villanyt, ne legyen sokat kézben az állatka. Ha kivesszük, akkor is mindig kedveskedjünk egy kis csemegével. 

Minden állat egyedi tulajdonságokkal rendelkezik. Eleinte csak a nagyon vizeletes részeket cseréjük ki. Ha egy malacot tartunk sokkal több odafigyelést igényel. Az új környezetbe való megérkezés okozta stressz fokozatosan az idő múlásával csökken. A társak nem tisztogatják egymás bundáját.

A még félős állatokat ne vegyük kézbe! Először csak azzal próbáljunk meg a kedvében járni, hogy a rácson keresztül egy répaszeletet nyújtunk felé. Ezzel felkeltjük a kíváncsiságát, és bátorítjuk is. Nem mellékes, hogy  ilyenkor megérzi és lassanként megszokja a szagunkat. 

Ha mégis magányosan tartjuk az újonnan beszerzett tengerimalacot, akkor szoktatását megkönnyíti egy kis trükk: tegyünk a ketrecébe egy keveset a beszerzési helyéről magunkkal hozott alomból, és indítsuk el azt a magnófelvételt, amelyet a korábbi közössége hangjairól készítettünk. Ügyeljünk rá, hogy túlságosan erős hangok ne hallatszanak, mert a 80 dB-nél nagyobb hangerő riasztja az állatokat. Az "otthonszag" és a korábbi társak megszokott hangja a biztonság érzetét kelti, megnyugtatja az új jövevényt. De akármennyire is sikerül megbarátkozni kis kedvencükkel, amint csak szerét tudjuk ejteni, szerezzünk be mellé társakat.