Mindig a hónap végén szoktam a malackákat megmérni. Méghozzá általában az utolsó napon. De tegnap valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt elővettem a mérleget, hogy akkor most mérem meg a malackák súlyát.
Megvacsoráztak a malackák, készültük a lefekvéshez, mérleg elől, Gizmó orrát bekentem, még egy utolsó merénylet készül ellenük, aztán tényleg alvás jön.
Picúrt mértem meg először és az ő súlya megfelelőnek tűnt. 1179 gramm. Még mondtam is anyának viccesen, hogy lassan már be kell a kicsi lányt íratni konditerembe, egy kis fogyókúrára.
Gizmót is ráhelyeztem a mérlegre és próbáltam leolvasni a mérés eredményét. A legnagyobb megdöbbenésemre, Gizmó jócskán a megfelelő, eddig oly természetes 1400 valahány gramm helyett, csupán 1194 grammot nyomott. Kétszer is megmértem, hogy biztosan ennyi-e a súlya. És a mérleg mindkétszer is ennyit mutatott.
Na, akkor nagyon megijedtem. Este kilenckor már hova szaladja a nagyfiúval? Orvos már nincs nyitva, késő van és még segítséget sem tudok hívni.
Akkor magamat hibáztattam, hogy figyelmetlen, felelőtlen voltam, nem vigyáztam Gizmóra eléggé, hogy valamit nagyon elnéztem és az én hibámból fog elpusztulni. Nagyon- nagyon reménykedtem, imádkoztam, hogy csak érje meg a ma reggelt. Nem is aludtam az éjszaka túl sokat, csak rajta járt az eszem. A doki csak déltől rendel, de az állatkórházba be tudtam volna vinni Gizmót reggel is.
Rendesen iszik, eszi a száraz tápot, eszi a zöldségeket és gyümölcsöket, szaladgál, bújik a simogatásért. Egyáltalán nem tűnt betegnek. Ezt azért nem szeretném elkiabálni. Nem értettem, hogy most mi van. Ha semmit nem látok rajta, akkor miért fogyott ilyen drasztikusan gyorsan. Decemberben még az 1400-as súlyban volt, most pedig alig több a súlya, mint a nála jelentősen kisebb Picúr.
Már mindent előkészítettem, megvolt a szállítódoboz, szükséges táp, innivaló, vitaminos doboz, atka elleni szer doboza, tápos zacskó táppal, széna zacsija szénával. Mindenből egy kis minta a dokinak.
De indulás előtt még egyszer meg akartam mérni a súlyát, hogy tegnap óta változott-e valami. Bár igen csekély esélyt láttam rá. De mit veszíthetünk.
Ráhelyeztem a mérlegre és nagyot dobbant a szívem. A mérleg 1425 grammot mutatott. Ezt alig tudtam elhinni. Hogy tegnap óta meghízott egész biztosan nem lehetséges.
Átmentem a szomszédhoz és elkértem az ő mérlegét. Először nem értette, hogy mitől vagyok ilyen izgatott. Aztán elmeséltem neki, hogy mi a helyzet malackával. És rögtön felajánlotta, hogy addig maradhat a mérleg, amíg a malacka meg nem gyógyul. Hát, nem rendes tőle.
Az új mérlegen Gizmó mozdulni sem mert, a súlya pedig pár grammot leszámítva egyezett a mi mérlegünkkel.
Így végül nem mentünk sehova. Helyette viszont, mert ilyen ügyes, jófiú volt kapott még két-három karika uborkát.
Helyre állt hát a lelkivilágom, hogy mégsem vagyok rossz gazdi és nincs baja Gizmónak.
Az, hogy nem vagy rossz gazdi, nem kérdés! Sőt! Nagyon is felelősségteljes, lelkiismeretes gazdi vagy!
VálaszTörlésValóban rejtélyes ez a hirtelennek tűnő súlyingadozás, de talán csak egy egyszerű dologról van szó.
Lehetséges, hogy a gombásodás alatt/miatt, fokozatosan alakult ki nála súlyveszteség, és azt most tudta kiegyenlíteni a betegség lefolyásának végeztével. Nem vagyok orvos, én is csupán találgatok, de más megoldást nem nagyon tudok elképzelni.
Lényegtelen is, a fontos az, hogy ép és egészséges.
Köszi. Jól esik, hogy ezt mondom.
VálaszTörlésEz örök rejtély marad. Tényleg csak az a lényeg, hogy egészséges.
A kezed jobban van már?
VálaszTörlésKöszi Kitti, a kezem javulgat, de még nem az igazi. A fejemben már viszont érnek az új bejegyzések. :)
TörlésHú,végigizgultam magam,én is,még így is,hogy nem az én tengerimalacommal van baj!:)
VálaszTörlésNe is legyen baj a malackáiddal. Addig jó, amíg egészségesek, rosszcsontok.
VálaszTörlés