Gizmó öregszik

Egy párszor, azt hiszem már említettem, hogy kicsi Gizmóm öregszik. Vagy csak egyre lustább. Ezt egyelőre nehéz eldönteni. Most lehet kb. 3 és fél éves. Még inkább középkorúnak mondanám, mint öregnek. De, ahogy viselkedik az inkább olyan öreg uras.

•          Nem szeret lépcsőzni. Sokáig nézelődik a lépcső előtt állva. Fellép rá, aztán várakozik, mintha nehéz lenne feljebb lépnie.
•           Amikor kiveszem a ketrecből, olyan, mintha nem örülne annak, hogy kézbe vettem. Nagyon mocorog, ki akar mászni a kezemből, csak néz rám, és nem berreg, mint Picúr és Lilike. Néha még a kezemet is ellöki, nem kell neki a simi. Viszont, ha leülök az ágyra és simogatni kezdem, akkor már minden rendben van, elnyúlik az ölemben és úgy berreg, mint a két lány, még a kezemet is nyalogatja.
•    Eddig a karomvágásnál ő volt az egyetlen malacka, akit a hátára lehetett fordítani, és teljes mozdulatlanságban volt, amíg le nem vágtam a karmait. Most már viszont nem szereti, ha ilyen pozícióban kell lennie. A karomvágás ellen amúgy nincs kifogása, csak ne kelljen a hátán feküdnie. Nem látok sebet, szőrhiányt a hátán és máshol sem. Simogatom, finoman végig tapogatom/nyomkodom a hátát, hasát, fejét, fenekét, lábát, nem jelzi sehol, hogy fájna neki. Mégis, amikor a hátára fordítom, úgy visít, mintha fájna valamije. Pedig a karmai sem hosszabban, mint máskor, pont jó méretűek.
•           Ha én vagy bárki más kiveszi a ketrecből és az ölébe teszi, akkor perceken belül elalszik, nem mozdul, nem szaglászik, csak szuszog.

Szépen eszik szénát, tápot, zöldséget, gyümölcsöt. Annyit iszik, mint eddig, rágcsálja a kartondoboz házikókat és játékokat. Ha leteszem a földre, akkor szaladgál, magyaráz, bújócskázik, haza sem akar menni. 

Elkiabálni nem szeretném, de betegség jelét nem látom. Bízom benne, hogy nem erről van szó, csak egyszerűen benne van már a korban. A súlya jelenleg 1415 gramm.