Trióban folytatjuk, Lola új gazdinál

Szerettem volna, ha a héten még nálunk van Lola, tovább ismerkedik Gizmóval és Picúrral. De az élet úgy hozta, hogy Lolácska ma délután már az egyik általános iskolai barátnőmnél került végső elhelyezésre.

Gizmó, Picúr és Lili napok óta a nap 24 órájában együtt van egy ketrecben, együtt sétálgatnak a földön, együtt reggeliznek, együtt vacsoráznak, sőt még néha egymás mellett is alszanak el. Lolácska pedig a saját kék ketrecében tölti a napja nagy részét. Amikor én vagy valamelyik lakótársam hazaér, akkor kiveszi Lolát a ketrecből és foglalkozik vele, kényezteti. Egyszer-egyszer fél órákat találkozik Lilivel és Gizmóval. Picúrral egyelőre nem engedtem össze. Nem szerettem volna Lolának még több stresszt, idegességet okozni. De azt sem szerettem volna, ha egyedül van egész nap a ketrecében, nincs kivel játszania, összebújnia. A két ketrec egymás mellett van, így legalább látta a többieket, érezte az illatukat és hallotta a hangjukat.

Panaszkodtam az előbb említett általános iskolai barátnőmnek, hogy nem jutok Lolával és Picúrral egyről a kettőre. Eléggé el voltam e miatt keseredve, és nem találtam a jó megoldást. Másnap felhívott, hogy ő nagyon szívesen befogadná Lolát, sőt nagyon boldog lenne, ha megkaphatná, mert nagyon megtetszett neki.

Kettős érzések kavarogtak bennem. Egyrészt nem szerettem volna elengedni, hiszen ő Lilike társa, nem szerettem volna bevallani, hogy kudarcot vallottam Picúr és Lola összeszoktatása terén. Másrészt viszont tudtam, hogy Lola jó helyre kerülne, nem lenne többé egyedül és nem bántaná folyton egy másik malac, ráadásul ha rákérdezek, hogy hogy van a malacka, akkor még talán képet is küldene róla a barátnőm.

Meghoztam hát a döntést és igent mondtam arra, hogy Lolácska máshol kezdjen új életet. Csak bízni tudok abban, hogy jól döntöttem és ez volt a legjobb, amit tehettem érte, és a boldogságra érdekében. 

A továbbiakban a malaccsaládot Gizmó, Picúr és Lili alkotja. Akik teljes egyetértésben, békességben, nyugalomban élik az életüket most már közös ketrecben a nap 24 órájában. Nincs civakodás, verekedés, kergetőzés, nem szeretné Lili átvenni a főnök szerepet, Picúr pedig nem terrorizálja. 

Gizmó az én kis öreg, lusta, morgó medvém most egészen felélénkült, szívesen sétál a földön, bújócskázik, egészen elemében van. 

Majd lesz egy olyan bejegyzés, ahol leírom, hogy miért is gondolom, hogy öregszik az én Gizmóm. De arra még pár napot biztosan várni kell.