Malacok és a lépteim

Amíg otthon laktunk addig a „malac szoba” a konyha mellett volt. Amikor a konyhában kinyitottam a hűtőt a malackák máris visítani kezdtek, kunyeráltak. Villámsebességgel elkészült a reggeli/vacsora és ugyanilyen gyorsan a szobában voltam és már ehettek is.  Idővel megtanulták tehát, hogy, ha kinyílik a hűtő, akkor enni kapnak. Ez ugye azért nem volt jó, mert nem csak én nyitogattam a hűtőt, hanem a család többi tagja is. Ráadásul nem csak reggelinél/ vacsoránál, hanem napközben is nyílt a hűtő.

Taktikát kellett váltani és nem akkor kaptak reggelit/vacsorát, amikor a hűtőt hallották, hanem 10 perccel később, akkor kicsit megkocogtattam a kerámia tál oldalát és utána kapták meg az ételt. Így leszoktak arról, hogy a hűtő hangjára kezdjenek kunyerálni.

Egy darabig az albérletben is működött a kocogtatós módszer, aztán észrevétlenül rászoktak a malacok arra, hogy, ha valaki belép a szobába, akkor is kunyerálni kezdenek. Itt ugyanis nagyon recseg a parketta, ráadásul eleinte mindenki valami csemegét vitt nekik. Nem volt nehéz rájönniük, hogy a parketta recsegés is azt jelenti, hogy közeleg a csemege.

Akkor megint ki kellett valamit találnom, hogy leszokjanak a parketta recsegésre kunyerálunk projektről.

Bevezettem azt a szabályt, hogy csak én adhatok neki enni reggel és este, meg egyébként is. Ha valamelyik a kezemben van, vagy valaki az ölébe veszi valamelyik malackát, akkor adhat neki csemegét.

Napközben nem vagyunk az albérletben, mert mindenki tanul, vagy dolgozik, délután pedig jobbára mindannyian az albérletben vagyunk, vagy legalábbis a csapat nagy része. Ilyenkor pedig a beszélgetés, tanulás, szórakozáson van a hangsúly. Persze a malacok sem maradnak ki a mókából és ilyenkor szaladgálhatnak, játszhatnak a szobámban.

Pár hét leforgása alatt megtanultak különbséget tenni az emberek léptei között, és már csak egy-egy kivételt leszámítva csak akkor kunyerálnak, ha én megyek be a szobába és az én talpam alatt recseg a parketta.

Hát nem fantasztikus állatok a tengerimalacok?! Képesek ennyi ember léptei közül megkülönböztetni a saját gazdájuk lépteit.