Karácsonyra készülődve

Karácsonyhoz közeledve nem árt most már kitalálni, hogy mit is kapjanak a malacok ajándékba. Idén valahogy annyira nincs karácsonyi hangulatom, nem hogy karácsonyi ajándékokat vásárolni, csomagolni. Ráadásul vészesen időhiányban szenvedek. Ötletem sem volt/van, hogy mit vegyek nekik. Aztán jött a fürdőszoba szőnyeg, ezzel részben megoldódott az ajándéktéma. De valamit szerettem volna még venni nekik. Csak mit?

Megmondom őszintén, hogy a mai napig nem tudom, hogy mit kéne/lehetne venni nekik. Egyelőre maradtam annál, hogy kapnak Versele Laga- Cavia Complette tápot, gyümölcsös rudat, és több időt a szobában való szaladgálásra. Továbbá azt, hogy az ünnepekre hazautazunk és a régen látott anyukámmal találkozhatnak. Én viszonylag gyakran megyek fel a szüleimhez, de a malacok azóta nem jártak otthon, mióta elköltöztünk. Ahhoz viszont, hogy pár napot otthon tudjunk tölteni, nem elég a malacokat betenni a szállítódobozba és elindulni velük kocsival hazafelé. Vinni kell akkor már a ketrecet, az etetőket, itatókat, tápot. A malacoknak nem lenne nagy stressz sem az autóban való utazás, sem pedig az otthoni légkör. Hiszen otthon semmi nem változott, mióta eljöttünk, ráadásul anyuval találkoznának, meg persze a tesókkal. Őket pedig imádják. Anya szívesen kényezteti őket, nem csak simogatással, tehát még rossz dolguk sem lenne.

Egy kis szervezést igényel az ünnepekre való hazamenetel, de meg fogjuk oldani. Anya már alig várja, hogy újra láthassa a malackákat.

Közben kicsit gondolkodtam, igyekeztem összeszedni a gondolataimat, az elmúlt évek eseményeit.

• 2011-ben életem első tengerimalacával, Gizmóval ünnepeltem a karácsonyt otthon. Mekkora nagy boldogság volt, hogy nekem van egy kis állatom. 
• Következő év júniusában kibővült a malaccsalád és a karácsonyt már Gizmóval és Picúrral ünnepeltem. Az már Gizmónak is igazi karácsony volt, az első, amit egy tengerimalac lány társaságában töltött. Neki talán ennél nagyobb ajándék nem is kellett arra az évre. 
• Idén pedig megérkezett októberben Lili, így most először Gizmó 2 nőstény malaccal, a gazdájával és kis családjával ünnepelhet majd. 

Az idő vészesen szalad. Ránézek Gizmóra és eszembe jut, hogy amikor megkaptam még elfért egy kezemben, most pedig már kettőben is alig fér el. Egy 3 és fél, majdnem 4 éves nagyfiú, aki két lányzónak udvarolhat. Kissé öreges, kissé morgós medve, de boldogan él Picúr és Lili mellett.

Aztán itt van Picúr, aki valóban apró volt, amikor hozzám került, és alig két hónappal később meglepett két kölyökkel. Jövőre pedig már 3 éves nagylány lesz. Nevével ellentétben nem picúr már, ha a súlyát, méreteit nézzük.

Persze itt van Lilike is, aki nem tervezett malacka volt. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy kellene még egy malacka a már meglevő kettő mellé. Aztán a sors úgy hozta, hogy befogadtam Lilit és Lolát. Lola már egy másik, szerető családnál karácsonyozik, de Lilike velünk maradt.

Ha pedig még azt is felveszem a listára, hogy idén elméletileg már nem is otthon karácsonyoztunk volna, akkor tényleg sokat változott az életünk az elmúlt 2-3 évben.
Hogy egy kicsit személyes vonatkozása is legyen a történetnek, idén befejeztem a sulit, dolgozom, elköltöztem, van egy családom, aki vár haza, és 3 malac aki minden nap alig várja, hogy kivegyem a ketrecéből és kicsit foglalkozzak velük.

Kíváncsian várom, hogy mi vár ránk a jövő évben, milyen kalandokban lesz részünk. Azért abban bízom, hogy minden csak jobb lesz majd, vagy legalább ennél már nem lesz rosszabb.

Most pedig indulok a malackákkal haza, anyához.