Egy éve, hogy megszülettek a kicsik. Sokszor gondolok rájuk. És nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen életük van, helyen körülmények között élnek és vajon mindenük megvan-e és úgy szeretik őket, vagy még jobban mint én/mi.
A kis Foltos gazdijával szoktunk is néha beszélni. A malackát nemsokkal azután, hogy elkerült tőlünk új gazdihoz Bogyónak kezdték hívni. Jól érzi magát, nemrég kapott új házikót és egészséges, nagy malacka lett belőle. A gazdit kértük már többször is, hogy tegyen fel képet egy közösségi oldalon, vagy küldjön -e-mail- ben Bogyóról, de eddig nem kaptunk egyetlen fényképet sem. Remélem azért, hogy jól van és boldog, az új családjával.
Szösziről a kis fürge szürke- fehér malackáról sajnos semmit sem tudunk. Amikor a srácnak odaadtam, akkor Fürgének nevezte el, megígérte, hogy majd jelentkezik és nagyon vigyáz a kicsire. Hiába írok azonban e-mailt neki nem érkezik válasz, nemhogy fénykép. Bízom abban, hogy betartja amit ígért és vigyáz Fürgére, és nem azért nem jelentkezik, mert esetleg nem úgy alakultak a dolgot, ahogy azt szerettük volna. Bár, akkor is úgy illene, hogy jelentkezik, hogy ez és ez van.
Hiányoznak és már többször megfordult a fejemben, hogy mennyire más lenne az életünk, ha velünk maradt volna a két kicsi. Akkor most Picúr és Bogyó élne az egyik kifutóban, Gizmó és Fürge a másikban. Lévén, hogy Gizmó ivartalanítva van, ő napközben együtt lehetne a lányokkal. De Fürge sem maradna társ nélkül, mert Gizmóval jól kijönnének. Mivel a kezdetektől fogva jelen volt Gizmó a kicsik életében nem lenne gond a rendsorral, és a dominanciával.
Amikor átadtam a malackákat, akkor elmondta az elérhetőségeinket és remélem, hogy néha olvasnak minket, és ezt a bejegyzést is látják.
Kívánunk mint két malackának nagyon boldog első születésnapot!
Én is remélem, hogy minden rendben van a fiatal malackákkal! Isten éltesse őket, és éljenek boldogan még nagyon sokáig! Amikor nálunk megszületett Gombi és Mézi, nekem is megfordult a fejemben, hogy elajándékozom őket, de túlságosan a szívünkhöz nőttek. Így összesen 5 malacom volt, de most már úgy vagyok vele - amellett, hogy imádom őket -, hogy az a 3 is sok, ami most van. Te miért váltál meg tőlük?
VálaszTörlésGizmó az első malackám és különleges kapcsolat van közöttünk. Legalábbis én úgy érzem. Sokat- sokat foglalkoztam vele, szinte állandóan az ölemben volt, vagy az ágyon sétálgatott mellettem, amíg tv-ztem, vagy neteztem. Mint első tengerimalacos gazdi úgy voltam vele, hogy elég neki ha én foglalkozom vele, hiszen tőlem minden figyelmet megkap. Ráadásul nagy a család és mások is szívesen foglalkoznak vele. Aztán egyre jobban erősödött bennem az érzés, hogy, bármennyire is szeretem, és akármilyen sokat is foglalkozom vele, mégsem vagyok tengerimalac és nem tudom neki megadni azt, amit a fajtársai. Szerencsére anya is így gondolkodott és engedte, hogy legyen még egy malackánk.
VálaszTörlésPicúr szerelem volt első látásra részemről. Tudtam, hogy nekem bizony ő kell és Gizmónak is meg fog felelni. Állatkereskedésben vettem Picúrkát és számításba vettem, hogy vemhesen érkezik, úgyhogy lesz társasága Gizmónak.
Megszülettek a kicsik, eljött az ideje Gizmó ivartalanításának, hogy boldogan élhessen majd együtt Picúrral. A kicsikkel együtt a négy malac már sok lett volna nekem.
A kereskedésből azért lány malacot hoztam el, mert ott általában a fiút és lányt együtt tartják, a lány malac eleve vemhesen érzik a gazdihoz, így pedig a születendő kicsiknek én magam kereshettem gazdit és nem lettek vemhesek alig négy-hat hetesen a kereskedésben.
Nagyon nehéz volt elengedni őket, főleg a kis Foltost. De egyszer majd talán lesz több malacom is, mint kettő.
Én is hasonlóképp voltam Mutuval, az első malackámmal, mint te Gizmóval. Aztán egy évvel a hozzám kerülése után kaptam a társát, Örvöst, akivel hamar összebarátkoztak. 6-7 éve megvoltak már, amikor az állatkereskedésben beleszerettem Zsömibe. Kiderült, hogy vemhes, idáig nem is gondoltam volna, hogy ilyesmi előfordulhat. Megszülettek a picik, és így lettek öten. 4 éve, költözés előtt meghalt a két öreg malacka (7 és 8 évesek voltak), idén februárban pedig Mézi (a testvérpár fiú tagja) hagyott itt minket, de másfél évvel ezelőtt hoztam el Pamacsot, aki a legfiatalabb. Általában én is állatmentési célból vettem a malackákat, de mindet sajnos úgyse lehet megmenteni. :( Nem tudom, lesz-e még malacom, de nagyon imádom őket, szóval nehéz lesz lebeszélnie róluk bárkinek is. Természetesen magamat lesz a legnehezebb meggyőzni.
VálaszTörlésGratulálok. Szép kort megéltek a malackáid. Biztos remek, és boldog életük volt. Remélem, hogy az én malackáim is még nagyon- nagyon sokáig velem lesznek.
VálaszTörlésGizmót ajándékba kaptam édesanyám barátnőjétől. Találtam a közelünkben egy nagyon jó kis boltot, ahol jó áron betudtam szeretni a legénynek a tápot és egyebeket. Sokáig csak néztem az ott fellelhető állatkákat, beszélgettem az eladóval és ő világosított fel, hogy az ellenkező nemű egyedeket nem választják szét, egyetlen állat esetében sem. A papagájok, macskák épp úgy együtt vannak mint a hörcsögök, nemre tekintet nélkül. Amikor megfogalmazódott bennem, hogy Gizmó társat kapjon, tudtam, hogy csakis lány jöhet szóba.
Én nagyon könnyen megszeretek minden állatot és képes lennék mindet hazavinni. Csak hát nincs helyem,időm és pénzem a tartásukra. És nem vagyok képes az összeset befogadni.
Részemről nagy önuralom kell, hogy ne vásároljam tele az egész lakást állatokkal.
Köszi. Igyekeztem megadni nekik mindent, amit tudtam. Amikor szegény Mutukám öreg korára talpfekélyes lett, minden nap kötöztük a kis lábát, hogy ne szenvedjen annyira a fájdalomtól. :( Biztos vagyok benne, hogy te is megteszel mindent a malackáidért, ez látszódik az egész blogon. Gizmót akkor tenyésztésből kaptad, nem kereskedésből? Nem értem miért nem választják szét az ellenkező nemű egyedeket... Semeddig sem tartana, de nem, így a kényelmes. :( Miért leányt akartál Gizmó mellé? Amúgy elkerülhető lett volna az ivartalanítás, nem? Én is hasonlóképp vagyok, nehezen bírom megállni hogy hazavigyek valakit.
VálaszTörlésAmi tőlem telik mindent megkapnak.
VálaszTörlésGizmót a barátnőm vette az öccsének egy tenyésztőtől. Mert az öccse malackája elhunyt és nagyon szomorú volt a kisfiú. De az új malackát nem tudta megszeretni. A tenyésztő szinte ingyen adta nekik a malacot, mert úgy tűnt, hogy nem nemzőképes Gizmó. Úgy fogalmazott a hölgy, hogy a malac impotens és csak házi kedvenc lehet belőle. Vissza vinni már nem tudták és szerettek volna neki olyan gazdit, aki sokat foglalkozik vele és nem csak dísznek veszi. Meggyőztem anyuékat, hogy hadd legyen malacom, így került Gizmó hozzám.
Lévén, hogy szaporodásra nem képes Gizmó, nyugodtan vettünk mellé lányt. Sok malacos oldalt végig olvastam, több állatorvossal is felvettem a kapcsolatot, amikor úgy tűnt, hogy Picúr tényleg vemhes. Mindegyik azt javasoltam, hogy vigyem be hozzájuk a fiút és a lányt is, mielőtt a kicsit megszületnek, illetve a szülés után is mindegyik megszavazott nekünk egy látogatást az orvosi rendelőben, hogy megvizsgálhassák a malackákat. A szülés utánra pedig az javasolták, hogy mindenképpen különítsem el a fiút a lánytól. Ezt meg is tettem. Pár nappal később elvittem Gizmót dokihoz, a legjobbnak mondotthoz és ő azt mondta, hogy Gizmó valószínű nem képes tényleg szaporodni, de mivel golyói vannak, így ő jobbnak látja ivartalaníttatni. Ezzel a későbbi daganatos megbetegedéseket is elkerülhetjük. Hamar túl lesz rajta és boldogan élhetnek együtt. Nem tudta biztosra mondani, hogy Gizmó nemzőképtelen, de külön kellett őket tartani. Ezt viszont sokáig nem csinálhattuk, mert hiányolták egymást, társnak vettem Picúr és így nem lehet malacot tartani, hogy külön ketrecben vannak, nehogy mégis kicsit szülessenek. Alávetettük a műtétnek. És azóta boldogan élnek együtt.