Malackáék mindig kaphatóak egy kis finomságra. Mintha éheztetném őket, és az első adandó alkalommal muszáj lenne enniük. Még szinte be sem tetteszem a kezem a kifutóba, ők már azonnal vinnyognak, szedik ki a kezemből a csemegét. Most öcsém gondolt egyet és megkínálta a malacokat lila szőlővel. Hát nem csalódtam bennük. Picúr egy pillanat alatt ott termett és kivette öcsi kezéből a szőlőt. Pedig ilyet még sosem evett. Eddig csak a fehér szőlővel kínáltam meg őket. Ez most különleges volt. Gizmó is felébredt és követelte a saját részét. Persze cseles volt, mert nem jött fel az emeletre, inkább lent maradt az alsó szinten, nehogy Picúr elvehesse tőle a csemegét.
Végül mind a ketten megettek egy-egy szem szőlőt, amit félbevágva, kimagozta kínáltunk nekik. Teljes sikert arattunk.
Jaj, annyira tetszenek Picúr fehér csíkjai! Olyan szép! :)
VálaszTörlésIgen, különösen szép az én szemeben. Néha bánom, hogy nem születhetett több kölyke, én nem vagyok tenyésztő, nem szerettem volna sok-sok kismalacot és féltettem az egészségét. Pedig biztos, hogy születtek volna még ilyen szép malackák.
VálaszTörlés