Ma reggel arra ébredtem, hogy a tesóm kiabál, hogy a malacka a földön van és nem tudja vissza tenni a helyére, mert megharapta. Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam is ki a szobába. Megnyugtattam Gizmót, sokat simogattam, aztán megnéztem, hogy nem esett-e baja. Nem törött a lába, nem fájlalja a hasát, a fogai is rendben vannak és a buksija sem érzékeny. Úgy tűnt tehát, hogy rendben van.
Nem tudni, hogy mikor jött ki a helyéről és hogy hogyan. Ugyanis nem volt szakadás a hálón, nem szedte le a hálót és a deszkák is a helyükön voltak. Minden rendben volt, nem találtam semmi jelet, ami arra utalt volna, hogy magától jött ki a helyéről.
Vissza tettem a helyére és reménykedtem, hogy a nap folyamán a helyén fog maradni. Ugyanis nincs otthon napközben senki, nem akartam, hogy megsérüljön, vagy valamit megrágjon, vagy hogy esetleg Picúr is kijöjjön a helyéről.
Suli után siettem is haza és láttam, hogy a helyükön vannak.
Egész nap azon gondolkodtam, hogy vajon hogy jöhetett ki, és főleg, hogy hogyan került a földre és hogy úszta meg sérülés nélkül az esést. Merthogy vagy fél métert biztos, hogy esett és mégsem esett baja.
Gondolom, Gizmó teleportát a földre, máskülönben nem juthatott ki.
Rajtam kívül másnak nem engedi, hogy kivegye a helyéről, vagy egyáltalán felvegye. Én viszont nem jártam kint az éjszaka és nem vettem ki a helyéről. Ez az eset tehát örök rejtély marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése