Két tengerimalac, két egyéniség

Mikor Gizmót haza hoztuk még nagyon félénk volt és nem bízott az emberekben. Nem volt többé anya és apa malacka, nem voltak többé testvérkék, nem volt többé régi (ideiglenes) gazdi. Bekerült egy családba, ahol mindenki az ő kívánságait leste, őt akarta simogatni, vele akart foglalkozni. Valaki mindig ott volt mellette és beszélt hozzá.
Félős malacka volt, oly annyira, hogy miután haza hoztuk, napokig még csak a ketrec sarkában kuporgott és figyelte a megváltozott világot. Aztán megenyhült és óvatosan ugyan, de közeledni kezdett az új családjához. Nagyon ember centrikus malacka lett belőle. Nagyon igényli az emberek közelségét, akarja és követeli a simogatást. Kézből sokkal több minden megeszik/megkóstol, mint a tálból. Simogatás közben dorombol. Nem zavarja, ha a hátára fektetem és simogatom a hasát. Minden ellenkezés nélkül elviseli a karom vágást. Szépen, ügyesen beveszi a gyógyszert (fájdalomcsillapító). Hagyja, bár nem szereti ha a szőrét (sokáig) fésülöm. Nem szeret az itatóból inni, csak ha frissen karok bele vizet. Imád a szobában szaladgálni, szeret ölben lenni. Ölében tiszta malacka. Jelzi, ha menni támad kedve, ilyenkor finoman jelzésképpen megharapja az ujjamat. Szeret elbújni. Imádja az uborkát, salátát, füvet, paradicsomot, kukoricát, borsót. És persze a széna a másik nagy kedvenc. Egy nyugodt, békés, türelmes malacka. Néha úgy tűnik, hogy gondolkodik mielőtt cselekedne. Határozott elképzelései vannak arról, hogy mit szeret és mit nem. És amit bizony nem szeret, azt nem is próbálja ki. Ha nem tetszik neki valami, akkor elszalad.
Nem mondom, hogy szereti a fürdést, de nem is ellenkezik miatta. Illetve a fürdés részével még semmi gondja nincs is. Szereti, ha beszappanozom, mert olyankor jól megmasszírozom, sokat simogatom. Még a víz sincs ellenére. Azt viszont nem szereti, amikor a törölközőbe csavarom. A hajszárítót pedig egyenesen utálja. Ha teheti, akkor mindig messzire szalad tőle. Pedig igazán alacsony fokozaton használom.

Picúr már egy teljesen más malacka. Vele korán sem könnyű. Ő világ életében malacok között élt. Először a szüleivel és testvéreivel, aztán a kereskedésben a többi malacka között. Nem nagyon foglalkozott vele senki sem. Így ő már nehezebb eset. Mivel nem ragaszkodik annyira az emberhez, mint Gizmó, így ő kiszámíthatatlanabb. Érkezése előtt is malacok között volt és miután megjött utána is. Szóval ő már sosem lesz annyira ember központú, mint Gizmó.
Akkor lehet megsimogatni, amikor ő jön oda és kiköveteli a simogatást. Csak azután lehet megsimogatni, hogy megszagolgatta a kezemet és megnyalogatta kicsit. Hátulról sosem lehet neki simit adni, mert azonnal elmenekül. Nem szereti, ha kivesszük a helyéről. Pedig ugyanúgy szoktattuk kézhez, mint Gizmót. Elviseli, hogy ölben "kell" lennie, de nem rajong a dologért. Ha úgy tartja kedve akkor néha dorombol, de a legtöbbször elmegy felfedező útra. A fésülés ellen nincs kifogása. Az ételt kézből is elfogadja, de általában arrébb voltul vele. Nem azért, mert fél tőlem, hanem azért, mert attól fél, hogy valaki elveszi tőle a finom falatokat. Ő egy félénkebb, tartózkodóbb malacka, akinek határozott elképzelései vannak. Nem simogathatja akárki, akármikor. Nála pontosan kell érkeznie a reggelinek és a vacsorának. Először a füvet eszi meg és csak utána a többit. A legjobban a salátát, füvet, borsót, paradicsomot, görög dinnyét eszi meg. Nem szereti a karomvágást, ha a hátára fordítom, ha hirtelen mozdulok meg, ha vissza teszem a helyére, és a sárga répát sem eszi meg.
A fürdést pedig nagyon-nagyon nem szereti. De ezen majd próbálunk változtatni. Ahogy egyre nagyobb lesz és egyre többször fürdik majd, úgy kedveli majd meg a vizet.
A két malacka viszont tökéletesen kiegészíti egymást. Gizmó a megfontolt, gondolkodó, kedves, ember szerető malacka. Picúr pedig a tartózkodó, gondolkodó, óvatos, aktív, embert egyre jobban szerető malacka.