2011. szeptember 2., péntek

Két hetes tengerimalacok

Bizony már ilyen nagyok Picúr kölykei. "Sokat" nőttek, okosodtak és már szinte teljesen önállóak. Picúr nem is hagyja már, hogy bármikor szopizzanak a kicsik. Egyre kevesebb van hátra, abból az időből, amit még velünk töltenek. Kb. 14-20 napig szopcsiznak a kicsik, tehát már ebből a korszakból sincs túl sok hátra. És két hét múlva elutaznak a végleges gazdikhoz. Nagyon fognak hiányozni. És a kis foltos pofijú lányzóba szerettem bele. De tudom, hogy máshol is szeretni fogják és boldog lesz. Biztos, hogy Picúrnak is hiányozni fognak. De addigra talán együtt lehet majd Gizmóval és kevésbé fogja megviselni a kölykei elvesztése.

A kicsik még igénylik anya védelmét. Még mindig hozzá/ mögé bújnak, ha valami megijeszti őket. Viszont Picúr nem ragaszkodik már annyira hozzájuk, mint az elején. Az első kézbevételkor még panaszkodott és ideges volt, hogy hova tűntek a kölykei. De mostanára már nem bánja, ha kézbe vesszük a kicsiket és simogatjuk őket. Bár tény, hogy még mindig nagyon kicsik és félénkek. De ez még változni fog.
A tápot már simán megeszik, minden gond nélkül. A zöldségek közül viszont nem mindig esznek meg mindent. A répát, uborkát és a salátát megeszik. A többit viszont kidobják a tálból és nem is akarják megkóstolni. A sárgadinnyét, paradicsomot eszük ágában sincs megenni.
Imádnak a takaró alá bújni, amikor az ágyon sétálhatnak. Szeretik az apjukat, folyton a közelében akarnak lenni.
Olyan kis puha a bundájuk, imádom.
Azt írja a net, és az orvos is azt mondta, hogy egy hónapos koruk előtt nem lehet a kicsiket elválasztani az anyjuktól. Gondolom azért, mert most jön majd az az időszak, amikor eltanulják a viselkedési formákat. Most, hogy hamarosan abba hagyják a szopcsit, és "elválnak" az anyjuktól már több idejük lesz tanulni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése