Kb. három hónapos volt, amikor hozzánk került. És már három hónapja velünk van. Ami azt jelenti, hogy most már fél éves a mi kicsi lányunk. Akkor még tényleg picúrka volt. Elfért egy kézben. Ma már olyan nagy, hogy két kézzel kell megfogni. Szép hosszú, nagy, erős, akaratos, válogatós, gyönyörű, bájos, bújós, kissé még félénk malacka, aki imádja, ha simogatják, és imád a takaró alá bújni.
Anyuka lett, még hozzá nagyon jó anyuka. Két gyönyörű malackát nevelget és mindent tökéletesen csinál. Egyszerűen a vérében van az anyaság. Napról-napra rácsodálkozom, hogy mennyi mindent tud. Mindig van valami meglepetése az ember számára. Imádja Gizmót és a kicsiket is. Gizmóval elválaszthatatlan páros lettek. Szinte minden megeszik, néha azonban a répa nem kell neki, de leginkább a padlizsánt, zellert utasítja el. A fű, saláta, paradicsom, és zöldbab a kedvencei. De minden gond nélkül megeszi a kukoricát is. Bár inkább csak akkor, ha le van szemezgetve és kézből kapja. Túl vagyunk már az első karomvágáson is.
Egyre inkább a család része és már szinte teljesen megszokta a zajokat. Nem menekül el és nem bújik el minden zaj miatt.
Nem szereti, ha kiveszem a biztonságot jelentő ketrecből, ilyenkor mindig elszalad. Viszont azt már szereti, ha kézben van és simogatom. A szobában sétálás pedig a legnagyobb kedvenc. Hihetetlen mennyit tud sétálni. Persze estére el is fáradt elég rendesen. Az már a hangulatától függ, hogy mennyire engedi, hogy a földön sétálás közben megsimogassam. Van amikor nincs ellenére és még jön is, hogy neki is kell a simi, nem csak Gizmónak. Máskor meg olyan gyorsan elszaladt, hogy észbe sem kapok, hogy ez éppen egy malacka volt.
Nagyon tud visítani, ha a reggeli vagy a vacsora nem akkor érkezik, amikor ő szeretné.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése