Egyre rutinosabban megyünk már a dokihoz. Minden második délután pár perc az életünkből azzal telik, hogy meglátogatjuk a doktor bácsinkat. Hétfőn és ma is a kedvesebbik doki bácsi volt.
Nem sokáig voltam suliban, úgyhogy egyre már ott is voltam Gizmóval a rendelőben. Éppen nem volt senki a doki és az asszisztens pedig a váróban beszélgetett. Azonnal behívott minket. Mondta, hogy szebb már Gizmó sebe, örül, hogy már nem gennyes és pénteken szeretne minket újra látni.
Örülök, hogy azt gondolja, hogy jobb a seb, de én jobban örültem volna annak, ha nem is kellett volna már többet orvoshoz menni. Jobb lett volna azt hallani, hogy rendben van és már nincs dolgunk a dokival.
Szerencsére sikerült gyorsan túl lenni az egészen. Gyorsan leecsetelte, visszatettük a helyére Gizmót és már úton is voltunk hazafelé.
Alig negyed órát voltunk távol itthonról.
Remélem, hogy legközelebb már azt mondja majd a doki, hogy nem kell többet menni és meggyógyult a seb. De biztos, hogy nem ezt fogja mondani. Ahhoz még túl nyílt a seb. Bár két nap alatt még sok minden változhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése