Megérzésről

A tengerimalacok elméletileg szeretnek elbújkálni. A három kicsire ez igaz is. Folyton a takaró alatt vagy a kartonpapírból készült házikóban vannak. Gizmóval azonban más a helyzet. Ő még sosem mászott a takaró alá és a kartonházikókban is csak alszik.
Gondoltam, hogy ma kiveszem őket a helyükről és sétálhatnak egy kicsit az ágyon. Közben pedig lehetőséget szerettem volna adni Gizmónak arra, hogy felfedezze, kipróbálja az újonnan beszerzett szállító dobozát.

Mind a négyen az ágyon voltak, szaladgáltak egy kicsit. Aztán letettem nyitott ajtóval a szállító dobozt az ágyra. Azt gondoltam, hogy beletelik vagy fél órába, mire valamelyik bemerészkedik a dobozba. De e helyett Picúr azonnal beszaladt a dobozta és aludt egy kicsit. A kicsik is követték és jól érezték bent magukat.

Azonban Gizmó, akinek a szállító dobozt szántak nem hajlandó bemenni oda. Kb. két órája van ott a doboz és esze ágában sincs bemenni a többiekhez. Lefeküdt az ajtó elé és onnan vigyáz a többiekre.
Az jutott rögtön az eszembe, hogy talán ő "tudja", hogy mit szeretnék a dobozzal.
Nem akarom és nem is fogom beleerőltetni a dobozba, de örülnék, ha legalább egyszer bemenne, körülnézne. Azonban erre igen kicsi az esély.

A másik történet ami még ide tartozik az a hasmenéssel van kapcsolatban.
Gizmó ugyanazt a száraz tápot és zöldség fajtákat kapja minden nap. Eddig semmi baja nem volt tőlünk. Csütörtökön és pénteken mégis hasmenése volt valamitől. De nem egész nap, csak délután 1 és 3 óra között. Éppen ezért hétfőtől nem egy és kettő között fogom elvinni Gizmót orvoshoz. Legalábbis próbálom úgy szervezni a napot, hogy az mindenkinek megfeleljen.
Tény, hogy ilyenkor visszük általában orvoshoz Gizmócskát.
És a belső órája nem csal. Ahogy tudja, hogy reggel hatkor és este hétkor vacsora van, ahogy azt is megjegyezte, hogy ha a hátára fordítom és a szájához tartom a gyógyszeres üvegcsét, akkor finom gyógyszer kerül a szájába. Így már a gyógyszer beadása előtt kidugdossa a nyelvét. Biztos, hogy érzi, hogy itt az idő orvoshoz menni. Szombaton egy kicsit folyékonyabb széklete volt fél kettőkor. De előtte és utána semmi gondja nem volt, szépen ürített. Ma pedig eddig rendben van és remélem, hogy később is így lesz.
Nem egy buta malacka, tudja, hogy mi a helyzet.

Kíváncsi lennék, hogy csak én túlzom-e el a dolgokat, vagy igazam van. Majd kiderül, hogy ha már nem kell orvoshoz járkálni, hogy mi a helyzet.

Délután kettőkor megtört a jég és Gizmó csatlakozott a társasághoz. Nem sok időt töltött bent, de annyi időm azért volt, hogy megörökítsem a "jeles" eseményt.

Úgy tűnik, hogy sikerült elég nagy szállító boxot venni, mert mind a négyen elférnek benne. Persze sokkal jobb, ha csak ketten vannak benne, de most még a két kicsi is elfér.

Picúr elég sokat van benne, hiszen ott érzi magát biztonságban. Oda jár be szoptatni, aludni a kicsikkel. Gizmó talán éppen ezért nem is megy be. Tudja, hogy neki olyankor semmi dolga nincs bent.