Ennyi ideje van velünk Picúr. Növöget, szépen eszik, jól viselkedik, a szelídítése is jól halad. Már tudja, hogy mikor kell jönnie a reggelinek és a vacsorának és mindig idejében jelzi, hogy jó lenne, ha kapna már enni. Pár napja még nem volt biztos abban, hogy jó dolog, ha simogatják. De kb. 3 napja már dorombolt ha simogatom és már jön, hogy ő is kéri a simit. Néha úgy tűnik, hogy féltékeny Gizmóra. Amikor Gizmót simogatom, akkor jön Picúr és arrébb tolja Gizmót, hogy most ő következik. Ha valami finom falat van nálam, akkor csak őt lehet etetni, különben még Gizmó szájából is kiszedi a falatokat.
Minden nap kiengedem őket sétálni a szobába. Eleinte lettem Picúr a földre és ő elbújt, onnan figyelte, hogy mi történik. Néha követte Gizmót. Aztán eljött a harmadik hét és Picúr felbátorodott. Már mindenhova követi Gizmót és minden rosszaságban benne van. Szaladgál a szobában, kiborítja a száraz tápos tálat, elszalad a szénával a szájában, rágcsálja a házikót és az alagutakat. Gizmó pedig eleget tesz a férfi kötelességeknek és megvédi a kicsit.
Pár napja Gizmó kiszökött a konyhába. Addig rágcsálta, húzgálta az akadálykánt felrakott takarót, még végül kijutott. Picúr pedig félve ugyan, de követte Gizmókát. A nagyfiú megtett pár lépést, aztán biztos érezte, hogy a kicsi fél, és gyorsan vissza zavarta a szobába. Majd a lefeküdt a küszöbre és nem hagyta, hogy a kicsi kimenjen. Néha felállt és sétált egy kicsit a konyhában, de arra figyelt, hogy a kicsi ne jöjjön ki sosem. Biztos, hogy tisztában volt azzal, hogy a kicsi fél és így akarta megvédeni.
Gizmót viszont nem kell félteni, mert Picúr érkezése előtt a konyhában és az előszobában annyit sétálhatott amennyit szeretett volna. Tehát tudja, hogy hova szabad menni és és hova nem, tudja, hogy nem bántják kint.
Picúr szinte már mindent megeszik, amit Gizmó is. Még a répát nem szereti, de egyszer talán azt is meg fogja kedvelni. A saláta és a kukorica a kedvence.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése