Ismét meglátogattuk az orvosunkat. És nem azokat a híreket kaptuk, amiket szerettünk volna.
Azt reméltem, hogy rendben lesz Gizmó sebe és azt mondja majd a doki, hogy "milyen szépen gyógyul, már nem kell többet elhozni, együtt lehet a forgácson a lányokkal". Helyette viszont azt mondta, hogy pénteken még szeretné látni a malackát, mert még nem jó a sebe és továbbra is kezelni, tisztogatni kell. De már gyógyuló félben van.
Kitisztította, lefertőtlenítette a sebet az orvos. Nem tetszett Gizmónak, hogy nyúzzák, zaklatják, de elég jól viselte a dolgot. Most nem az asszisztens nő fogta meg Gizmót, hanem én. Sikeresen túl vagyunk ezen is.
Reménykedünk abban, hogy Gizmó jól gyógyul majd és nem kell péntek után többet orvoshoz menni majd vele.
Biztos, hogy elege van már ebből az egészből. De ha egyszer szükség van rá, akkor muszáj elmenni.
Amikor belevágtunk ebbe az egészbe, akkor még azt gondoltam, hogy csak kétszer, rosszabb esetben háromszor találkozunk majd vele. Egyszer a műtétre visszük, aztán kontrollra, majd a végén varrat szedésre. E helyett viszont voltunk műtéten, másnak a csúnya popsi miatt gyors beavatkozáson, aztán pénteken ellenőrzésen, majd hétfőn varrat szedésen és végül ma szerdán ismét kontrollon. És pénteken megyünk ellenőrzésre. Szóval kicsit elszámítottuk magunkat. De reméljük, hogy most már vége lesz ennek az időszaknak is. És végre meggyógyul Gizmócska.
Ma délután pedig még kapott fájdalomcsillapítót. Bár a dokinál tett látogatáson elég jól viselte a tortúrát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése