Régóta nem írtam. Most itt az ideje pótolni a lemaradásomat.
Két hétre elmentünk nyaralni a családdal. Erre minden évben el szoktunk menni. A malackákra addig az egyik barátnőm vigyázott. Gizmó tavaly már járt ott és jól érezte magát. Gondoltam, hogy most is jó helyen lesznek ott. Megbíztam a barátnőmben, hogy ismét jól kijönnek majd. Gizmó nem felejtette el a barátnőmet és az ott töltött tavalyi két hetet. Nem félt a madaraitól és a családtól. Azonnal oda szaladta a barátnőmhöz és várta, hogy kap-e valami finomságot. Persze, hogy akadt egy kis uborka ideiglenes gazdinál. Örültek egymásnak.
Picúr egyébként is félénkebb malacka, kicsi még és új volt neki ez az egész. Elbújt a ketrecben a házikójába és esze ágában sem volt kijönni onnan.
A két hét jól sikerült, mindenki épségben haza került :) Egész nap szabadon voltak és sétálgathattak a szobában. Gizmót még külön sétára is elvitték egy kertes házba. Nagyon élvezte a sok füvet. Mindketten szépen viselkedtek. Picúr végül nem tudott ilyen rövid idő alatt feloldódni, nem nagyon hagyta hogy simogassák. De számítottunk erre, hogy így lesz. Nem is erőltették az ideiglenes gazdik. Jövőre már jobban viseli majd a nyaralást.
Picúr egyre nagyobb és egyre többet eszik. Már szemmel látható a változás, hogy mennyit nőtt. Rendesen hízik. Ezzel szemben Gizmó mintha leadott volna egy kicsit a súlyából. Először megijedtem, hogy talán beteg és orvosra lesz szüksége. De nem fogyott vészesen és nem akartam az orvosi tortúrának kitenni, ha nem vagyok biztos abban, hogy beteg. Ha a kezemből adtam a falatokat akkor evett, a szeme csillog, a bundája szép fényes és tiszta, csak egyszer volt kissé puhább a széklete, azóta nem. Ha hozzá érek, akkor nem mutatja jelét, hogy fájna valamije. Nem tudtam mire vélni a fogyást. Aztán két nappal később csak azért is ott maradtam a kalitka mellett, miután este enni kaptak. Figyelni akartam, hogy mi történik. Arra gondoltam, hogy talán túlságosan elkényeztettem és kézből eszik inkább. De nem ez történt.
Azt tudni kell, hogy két etető tál van és egy száraz tápos. Két külön tálban kapnak enni. A rózsaszín Picúré a fehér Gizmóé. Nagyjából eltalálják, hogy kinek melyikből "kell" enni. Picúré közelebb van a házikó bejáratához, hogy elszaladhasson, ha kell. Gizmóé pedig a ketrec ajtajánál van, hogy "megvédhesse a kicsit".
Először mindenki a saját táljából evett, aztán Picúr gondolt egyet és beleült Gizmó táljába, aki így nem tudta folytatni az evést. Áttért a másik tálhoz, ami Picúré. Ekkor volt egy kis nyugi. De Picúr rájött, hogy faképnél hagyták és visszatért a saját tálkájához. Kiszedte Gizmó szájából a salátát, majd a paradicsomot is. Ekkor Gizmó már mérges volt és inkább elvonult. A kicsi a legnagyobb nyugalomban folytatta az evést, nem zavarta, hogy Gizmónak nem jutott vacsora.
Tehát Gizmó ezért fogy le. De ezt én nem hagyom és ha más nem akkor kézből fogom etetni, vagy először csak egy tálat teszek be, és ha a kicsi jól lakott, akkor beteszem a másikat és Gizmónak is jut majd vacsi. Úgy tűnik, hogy női uralom van a ketrecben. És mi lesz, ha Picúr teljesen kifejlett lesz?!
Egyébként nagyon jól kijönnek egymással, szinte élni sem tudnak egymás nélkül.
Ha én nyúlok be a ketrecbe, akkor Picúr már hagyja, hogy megsimogassam és azt is elviseli, hogy kiveszem a helyéről. Másnak még nem engedi meg. De már oldódik. Anya például már meg tudja simogatni, ha Picúr jó hangulatban van. A finom falatokat persze bármikor elfogadja. El is szalad vele amilyen gyorsan csak tud.
Most ennyi ami eszembe jutott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése